Fegyveres támadók legalább 32 embert öltek meg, és otthonokat gyújtottak fel egy "borzalmas" merényletben Etiópia nyugati részén - tájékoztattak az etióp tisztviselők. A helyi hatóságok szerint a lázadó Oromó Felszabadítási Hadsereg (Oromo Liberation Army - OLA) volt felelős az Oromia államban elkövetett támadásért. A lakosok szerint több tucat embert ejtettek foglyul, másokat megöltek, és számos jószágot loptak el.
Abiy Ahmed etióp miniszterelnök szerint a támadások etnikai alapúak voltak, ugyanis az ilyen jellegű erőszak folyamatosan fokozódott azóta, hogy az oromó származású elnök hivatalba lépett 2018 áprilisában.
Az OLA egy fegyveres csoport, amelyet már több esetben vádoltak meg emberrablásokért és bombatámadásokért, melyet főleg Etiópia nyugati és déli részén követtek el. Az OLA szakított az Oromó Felszabadítási Fronttal (Oromo Liberation Front - OLF) párttal, amely éveket töltött a száműzetésben, és akkor tért vissza az országba, miután Abiy elnök hivatalba lépett 2018-ban.
Az Etióp Emberi Jogi Bizottság (Ethiopian Human Rights Commission - EHRC) szerint akár 60 "fegyveres és fegyvertelen támadó" is részt vett a vasárnap folyamán végrehajtott támadásban. A közlemény szerint az amhara népcsoport tagjai, az ország második legnagyobb etnikai csoportja kerültek a merénylet célpontjába. A kormányzó Jóléti Párt (Prosperity Party - PP) amharai szervezete szintén kiadott egy nyilatkozatot, amely alátámasztja az EHRC jelentését.
Az etnikai zavargások júniusban, a a népszerű oromó énekesnő, Hachalu Hundessa meggyilkolása után kezdődtek, melyek végül több mint 150 ember halálát okozták.
A Dél-Afrikában szigorúan védett Sclerocarya birrea elnevezésű fa régóta ismert és kedvelt gyümölcse, a marula vagy amarula, melynek húsát és magját is már a kezdetektől fogyasztja az ember. Régészeti adatok szerint Dél-Afrikában már évezredek óta használják a fa minden részét, termését pedig nagy tápértéke miatt élelmiszerként és gyógyszerként egyaránt fogyasztják, valamint vallási, rituális szertartások elemeként is megjelenik.
A marula fa magas, lombhullató fa, széles koronával, jellegzetes szürke foltos törzzsel. Kedvező körülmények között - nedves, szavannás vidéken - akár 18 méter magasra is megnőhet. Termése világossárga héjú gyümölcs, mely december és március között érik. A termés húsában nyolcszor több C-vitamin van, mint egy narancsban. A marula lédús, savas, jellegzetes ízvilágú. Magja dióméretű, pucolás után pedig a dióhoz hasonló ízű magokat lehet találni benne, mely emberi fogyasztásra alkalmas.
A fa a bantu népek vándorlásával Madagaszkártól Szenegálig széles körben elterjedt, hiszen a magot mindig magukkal vitték, és újra és újra elültették. A növény széles körben való elterjesztésében az ember mellett az állatok is fontos szerepet játszottak és játszanak, hiszen a marula az elefánt, a zsiráf és az orrszarvú kedvelt gyümölcse is. Ezek az állatok azonban a magokat nem emésztik meg, így az az ürülékkel együtt távozik az állatból nagy távolságra a szülőfától.
A marula számunkra egyik legismertebb története az 1974-ben készített Sivatagi show című filmben jelenik meg, amikor a kisebb méretű vadállatok a túlérett gyümölcs nagy mennyiségű fogyasztása után megrészegednek. A marulából készül az Amarula likőr, továbbá a belőle préselt olajat a szépségiparban használják. A marula ugyanis erős antioxidánsokat, magas koncentrációban pedig olyan anyagokat és esszenciális zsírsavakat tartalmaz, melyek visszafordíthatják az UV károsodást, fokozzák a sejtek aktivitását, hidratálnak. A marula arányaiban 60 %-kal több antioxidánst tartalmaz, mint az argán olaj. A termésben nagy mennyiségben találhatóak esszenciális zsírsavak és omega savak, valamint E vitamin is.
A választások előtti utolsó hónapban sokan vádolják a tanzániai John Magufuli elnököt azzal, hogy az utóbbi időben rendszeresen szervez találkozókat nemzetközi ügyekkel kapcsolatosan, mellyel elsősorban csak azt a látszatot szeretné erősíteni, hogy mennyire fontos szerepet játszik a nemzetközi politikában. Ez a vád azonban gyengének bizonyul, hiszen ezúttal Malawi újonnan megválasztott vezetője, Lazarus Chakwera elnök éppen a szomszédos országokkal való kapcsolattartó útja során érkezett a kelet-afrikai országba szerdán egy háromnapos látogatásra, hogy a kétoldalú kapcsolatokat erősítse Malawi és Tanzánia között. Chakwera elnök Zambiába, Zimbabwébe, majd Mozambikba tett látogatásai után érkezett Tanzániába.
A háromnapos megbeszéléseken többek között szó esett arról is, hogy Magufuli elnök már utasította közlekedési miniszterét, Kamwelwe minisztert és a TPA-t (Tanzániai Kikötői Hatóságot), hogy egy-két hónapon belül nyissanak TPA irodát Lilongwében, hogy a malawi üzletembereknek ne kelljen Tanzániába jönnie kikötői kérdésekkel foglalkozni, hanem hazájukban is tudjanak tanzániai üzletkötésekkel kapcsolatos ügyeket intézni.
A találkozó során Magufuli elnök megjegyezte, hogy a Tanzánia és Malawi közötti kereskedelem a 2015. évi 60 millió dollárról a 2019/2020-as évekre 81 millió dollárra nőtt. Hozzátette, hogy az afrikaiakat csak az afrikai vezetők tudják kiirányítani a szegénységből.
Egyedül vagyok a lapályon És az éjszakában A fázó fákkal akik könyöküket borzongó testükhöz szorítva Egymáshoz simulnak szorosan.
Egyedül vagyok a lapályon És az éjszakában Ezekkel a patetikus reménytelenség-mozdulataival a fáknak Akiket lombjuk elhagyott a kiváltságos szigetekért.
Egyedül vagyok a lapályon És az éjszakában. Én vagyok a kihalt utakon vonuló Táviratpóznák Magánya.
Idén töltötte be hetvenedik életévét Jody Scheckter dél-afrikai autóversenyző, aki 1979-ben éppen szeptember 9-én lett a Grand Prix első afrikai világbajnoka. Az akkor 29 éves versenyző az olasz nagydíjon nyert a Ferrari színeiben.
Scheckter Formula-1-es pályafutását 1972-ben kezdte a McLaren csapat pilótájaként. Első versenyén, az amerikai nagydíjon, Watkins Glenben látványosan versenyzett: az időmérő edzések után a nyolcadik helyről indulva egészen a harmadik helyig küzdötte fel magát, végül autója megpördült, és a kilencedik helyen végzett.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a hullámzó, de erőteljes lendület jellemezte 1980-ig tartó pályafutását is.
1973-ban bámulatos fejlődést mutatott, megnyerte a Formula-5000-et, ötször indult a Formula-1-en, a francia nagydíjon majdnem megnyerte a futamot, a brit nagydíjon azonban olyan balesetet okozott, ami miatt tizenegy pilótának kellett feladnia a versenyt. 1974-1976 a Tyrrell versenyzője volt: négyszer szerzett első helyet, hatszor második, háromszor pedig harmadik helyezést. Összesített eredményeiben 1974-ben és 1976-ban is harmadik helyen állt. 1975-ben ugyan csak a hetedik helyen végzett, de egyedüli dél-afrikaiként sikerült megnyernie a dél-afrikai nagydíjat. 1976-ban Scheckter vezette be a Formula-1 történtének egyik legradikálisabb autóját, a Tyrrell P34-est. 1977-ben Walter Wolf csapatához igazolt. Ugyan ebben az évben összesített eredményeit tekintve második helyen végzett, de folyamatos küzdelmet vívott Nicki Laudával, aki mindig maga mögé szorította. 1978-tól lett a Ferrari pilótája. 1979-ben érte el pályája csúcsát: három futamgyőzelmet aratott, három alkalommal lett második, illetve további hat pontszerző helyet ért el, mellyel megnyerte a világbajnoki címet. Scheckter nem tudta megvédeni a címét, 1981-ben pedig végleg visszavonult a versenyzéstől.
Érdekesség, hogy Scheckter volt a Formula-1 történetében a Damon Hill mellett a másik pilóta, aki nullás rajtszámmal indult a versenyen.
A cibetmacskafélék (Viverridae) családjába tartozó afrikai cibetmacska a szubszaharai Afrika minden országában megtalálható, elsősorban folyók közelében, ritka esetben a szárazabb területeken is. A macskára nem igazán emlékeztető ragadozó állat inkább egy mosómedvére hasonlít, jellegzetes testtartása, nagyra nőtt hátsó testtájéka, alacsonyan tartott feje, valamint rövid sörénye, mely a hátára is átnyúlik, könnyen felismerhetővé teszi.
Jellemzően éjszakai életmódot folytat, alkonyattól éjfélig aktív, napközben a sűrű fűben, bozótosban alszik. Alapvetően magányosan éldegélő állat, de a kommunikációra számos vizuális, szag- és hangeszköze van. Területét lekuporodva, a végbélnyílása alatti miriggyel jelöli meg. Ürülékét külön kupacokba gyűjti, melyek szintén tartalmaznak szagmirigy-váladékot. Ez a váladék azonban sokáig kegyetlen körülmények közötti fogságra ítélte ezt a fajt, hiszen mirigyváladéka, a „civet” (civeton) megfelelő hígításban parfümalapanyag volt Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, mely fontos szerepet játszott a gazdaságban. Mivel a cibetmacskát amúgy is az ember ellenségének tekintették a gazdaságokban jellemző fosztogatásai miatt, és semmilyen természetvédelmi törvény nem védi - húsát is fogyasztják, az afrikai cibetmacskák számos példánya élt sanyarú körülmények között az évszázadok során. A fogságban okozott stressz miatt mindössze három hétig maradnak életben. Napjainkban Etiópiában keltett nagy visszhangot az állatvédők tevékenységének köszönhetően a cibetmacskák fogva tartása.
Az afrikai cibetmacskát sokszor összekeverik dél-kelet-ázsiai rokonával, aki ha kávébabbal találkozik, jó étvággyal fogyasztja az érett, piros szemeket. A szervezete viszont csak a kávébab héját képes megemészteni, ezért a termés többi része szinte károsodás nélkül áthalad az állat emésztőrendszerén. Az emésztés során a kávé elveszíti fehérjetartalmának jó részét, ami egyébként a kávé kesernyés ízéért felelős. Végül kiüríti magából, és a végeredmény a világ legdrágább kávéja, a Kopi Luwak lesz. A cibetmacskák kávéfogyasztási szokásait Etiópiában is megfigyelték, 2000-ben jelentek meg az első tanulmányok, melyek az afrikai és a dél-kelet-ázsiai kávékülönlegességet hasonlították össze. Az afrikai cibetkávé és a Kopi Luwak között számos eltérés volt tapasztalható a kávéfaj és az állatfaj különbségéből adódóan.
Egy dél-afrikai cukornádtermesztő közösségen félelem lett úrrá, miután öt 16 és 38 év közötti nő holttestét fedezték fel a gazdaságban.
A negyedik áldozat, aki 38 éves volt, július 6-án tűnt el, és csak augusztus 11-én találták meg holttestét Mthwalume város határában egy cukornádültetvényen az éppen arra járó fát gyűjtő asszonyok. Chiliza asszonyt mindenki csendes, szerény asszonynak ismerte, aki 15 éves lányát gondozta. Eltűnésekor családja már hallott a többi nő eltűnéséről, sőt Chiliza asszony beszélt is a helybeliekkel a különös esetekről, így az asszonyok döbbenten tudták meg, hogy Zama Chiliza is mindössze egy statisztikai adattá vált, aki a rettegett sorozatgyilkos áldozata lett.
A gyilkosságok áprilisban kezdődtek, és a Dél-Afrikát is érintő korlátozások alatt visszaestek, de a rendőrség tisztában volt vele, hogy a környéken sorozatgyilkos tevékenykedik. Chiliza asszony megtalálása után a rendőrök kutyákkal kezdtek további holttesteket találni, így lett meg az ötödik áldozat, melyet brutálisan megcsonkítottak. A nyomozás miatt további információt nem adtak ki az áldozatokról és az elkövető "gyilkolási szokásairól". Három testet ugyanazon az ültetvényen, kettőt a szomszédos gazdaságban találtak meg.
Augusztus 17-én dühös tömeg gyűlt össze a bíróság épülete előtt, miután a rendőrség két gyanúsítottat is őrizetbe vett. A tömeg gyarapodása és dühös fenyegetőzései miatt az egyik gyanúsított öngyilkosságot követett el fogdában a lehetséges következményektől tartva. A másik gyanúsítottat bizonyítékok hiányában elengedték.
Bár az öngyilkosságot elkövető férfi bevallotta bűnösségét, a meggyilkolt asszonyoknak nem sikerült igazságot szolgáltatni, és a nők továbbra is rettegésben élnek Mthwaluméban, mert a farm tulajdonosa szerint a gyilkosságokat egyértelműen több tettesnek kellett elkövetnie, hiszen a vallomást tevő gyanúsított nem rendelkezett járművel, márpedig a holttesteket nem a helyszínen gyilkolták meg, egymaga pedig nem lett volna képes odavinni őket.
Az asszonyok félelmét a rendőrség igyekszik mozgó rendőrállomás kihelyezésével enyhíteni, hiszen jelenleg a környék minden asszonya attól tart, hogy ő lesz a következő áldozat.
81 év után Solomon Linda világszerte énekelt Mbube című dala, más néven a "The Lion Sleeps Tonight" a Disney filmekben is az őt megillető tisztességgel debütált Beyoncé-nak köszönhetően. Július 31-én mutatták be először a Black is King című filmet, ami Beyonce The Lion King: The Gift című filmzenei albumához kapcsolódóan született új vizuális albuma, mely az afrikai kultúrából és történelemből inspirálódott, azt mutatja be és ünnepli, tiszteletét fejezve ki a számos elnyomott, alulértékelt és félreértett afrikai művész iránt.
A világ bármely pontján afrikai dalok emlegetésekor biztosan mindenki el tudja énekelni Solomon Ntsele (Linda) Mbube című dalát, mely végül The Lion Sleep Tonight címen vált közismertté. A dallamtapadás jegyeit tökéletesen magán viselő dalt számos művész feldolgozta, több világhírű filmben megjelent és még a Disney Stúdió is felhasználta filmjeiben. Mégis a világsikernek van egy sötét oldala is.
Solomon Linda 1909-ben született a Dél-afrikai Köztársaságban, Pomeroy településen a zulu nép tagjaként. Itt sajátította el a zulu amahubo és izingoma zomshado stílusú esküvői dalok éneklését. A Gordon Memorial missziós iskolában megismerkedett a nyugati zenei kultúrával, melyet a zulu hagyományos kórusénekeléssel vegyített. 1931-ig barátaival közösen esküvőkön lépett fel kórusénekesként, majd Johannesburgba ment szerencsét próbálni a gazdagabb jövő reményében. Johannesburgban bolti eladóként, hotelmunkásként dolgozott, éjszakánként pedig bárokban énekelt kórustagként. 1933-ban pomeroy-i barátaival megalapította az Evening Birds nevű együttest, mellyel különböző rendezvényeken, esteken, de kórusversenyeken is szerepelt, míg 1939-ben a Gallo Record Company-nál nem kezdett dolgozni, ahol Griffith Motsieloa hamar felfedezte tehetségét. A világhírű Mbube dalt Solomon Lindáék egy improvizáció alkalmával alkották meg, mely hamar népszerűvé vált Dél-Afrikában, és tíz év alatt több mint 100000 eladást ért el. Mindebből Lindáéknak azonban nem sok haszna volt, mert a jogokat a felvétel után 10 shillingért, kb. 2 dollárért eladták a stúdiónak, ami nem foglalkozott a kontinensen amúgy sem különösebben tisztelt szerzői jogokkal. Solomon Linda végül csomagolómunkásként halt meg, szegényen.
Az akkoriban érvényes brit törvények szerint Solomon Linda 1962-ben bekövetkezett halála után a jogok azonban a családra szálltak volna vissza. Az időközben Wimoweh, majd The Lion Sleeps Tonight néven is ismertté vált dalt számos afrikai és amerikai zenész is játszotta már, akik zulu népdalként énekelték, így senki nem kereste az eredeti dalszerzőt, hogy lerója a neki járó díjat. Pete Seeger volt az egyetlen, aki stúdióját is próbálta arra ösztönözni, hogy adja meg az eredeti dalszerzőnek járó juttatást, és 1000 dollárt juttatott el Linda családjának, ami édeskevés volt a dal addigra elért sikeréhez képest. Természetesen a stúdió nem reagált Seeger kezdeményezésére, ahogy más előadók és stúdiók sem, és megelégedtek a népdal adta szabad felhasználási jogokkal.
2000-ben végül a Rolling Stones-ban jelent meg egy cikk a dél-afrikai Rian Malan tollából, mely felfedte az igazságot, és felhívta a figyelmet, hogy a zeneipar óriásai hogyan lopták el Solomon Linda dalát akár akarva, akár akaratlanul. Ez elősegítette Solomon Linda családjának harcát, melyet a Disney-vel szemben folytatott, amiért 1994-ben felhasználták a dalt Az oroszlánkirály című nagysikerű rajzfilmben. Két évvel később a család egyezségre jutott a Disney-vel, ennek ellenére Az oroszlánkirály újraanimált, 2019-es verziójából ismét kihagyták a Linda családot.
Solomon Linda története nagy hatással volt Beyoncé-re, és feldühítette a személyével kapcsolatosan kialakult helyzet, így elhatározta, hogy filmet fog készíteni róla. Így lett Solomon története a Black is King című musical inspirálója. 2019-ben a Netflix is dokumentumfilmet forgatott "The Lion's Share" (Oroszlánrész) címmel Solomon Linda teljes történetéről családjának és lemezkiadójának vezetői hozzájárulásával. Beyoncé Black is King című filmjében pedig a zenei világ nevében tiszteleg Solomon Linda és számos feledésbe merült afrikai művésztársa előtt.
Ibrahim Boubacar Keïta elnök kedden a katonai puccs nyomására lemondott Maliban.
A nyugat-afrikai vezetők továbbra is Keïta elnök vezetését támogatják, az ENSZ pedig a tisztviselők szabadon bocsátását követelte. Az Afrikai Unió már korábban felfüggesztette Mali tagságát a katonai puccsok miatt, Franciaország és Németország pedig elítélte a puccsot egy mielőbbi polgári kormányzat visszaállítását követelve.
A puccs vezetői - köztük Malick Diaw ezredes, a CNSP (Comité National pour le Salut du Peuple) alelnöke és Ismaël Wagué ezredes, a légierő vezetőjének helyettese, azonban az ellenzék támogatásával az átmeneti állapotot igyekeznek fenntartani, tiszteletben tartják a szélsőséges fegyveres csoportok elleni küzdelem nemzetközi egyezményekben megkötött megtartását, és elnököt kívánnak választani akár a polgári lakosság, akár a katonaság köreiből. Olyan hatóságot akarnak, amely képes a korrupció leküzdésére, a gazdaság újjáélesztésére és az etnikai és dzsihadista erőszak megszüntetésére. (Ez természetesen egy igen magas elvárás, amit évek óta nemzetközi összefogással és segítséggel sem sikerült eddig elérni.) Jelenleg az országot Assimi Goita ezredes irányítja a katonai hatalomátvétel vezetőjeként. Goita ezredes, aki Mali különleges erőinek vezetője is, gyors hatalomátadást ígért.
Maliban továbbra sem állt meg az élet, megnövekedett a katonai jelenlét, de a boltok továbbra is nyitva vannak, a gazdaság nem állt le. Afrika egyik legszegényebb országa már számos katonai hatalomátvételt megélt, az etnikai harcok és szélsőséges militáns erők állandó harcszíntere. A 2018-ban másodjára megválasztott Keïta elnök ellen június óta óriási utcai tiltakozásokkal léptek fel a korrupció, a gazdaság rossz irányítása és a vitatott törvényhozási választások miatt. Mindemellett a katonák elégedetlensége is fokozatosan növekedett a szélsőséges fegyveresek ellen folytatott harcok és az aránytalanul alacsony bérezés miatt.
A tüntetéseket az M5 ellenzéki koalíció vezetőjeként Mahmoud Dicko, konzervatív imám irányította, de a mozgalom kulcsfigurája a puccs vezetőivel való találkozás után mindenféle indoklás nélkül kilépett a politikai életből - bár sokan az ő elnökségét várták. Az ellenzéki koalíció egyik pártja, a CMAS - nem mellesleg Dicko imám pártja - azonban támogatja a puccsot és az új választások kidolgozásában segédkezik, a mai napra pedig a nép győzelmének ünneplésére hívta Mali lakosságát.
A sekély vizű tavak, folyók és mocsarak lakója a gogó vagy kalapácsfejű madár (Scopus umbretta). Vándorlásai során eljutott Madagaszkártól Mauritániáig az összes Szaharától délre fekvő afrikai országba. Bár sokáig a gólyafélék rendjébe sorolták, megjelenése (alacsony lábai, nagy, lapos, kampós végű csőre, stb.) miatt 2014 óta hivatalosan is a gödényalakúak rendjébe tartozik.
Az afrikai gázlómadár teste vörösesbarna, közepes méretű, zömök. Fején jellegzetes hátrafelé nyúló tollbóbita található, amitől a gogó feje kalapács formájú lesz, innen származik afrikaans nyelvből ismert neve a hamerkop. A kalapácsfejű madár ragadozó állat, többnyire halakat és kétéltűeket, de garnélarákot, rovarokat és rágcsálókat is elfogyaszt, zsákmányát a sekély vízben lassan gázolva fogja el.
Termetéhez képest nagy fészket épít, melynek átmérője akár másfél méter is lehet, építése pedig több hétig is eltart. A gogó a belső fészekbe 3-5 tojást rak, mely felett a két szülő felváltva kotlik, majd a fiókák etetését is közösen végzik.
Széles elterjedése miatt minden kultúrában más-más hiedelem fűződik alakjához. A busmanok például úgy gondolták, hogy ha valaki kifosztja egy kalapácsfejű madár fészkét, akkor azt villám fogja sújtani. Madagaszkáron ugyanezért a tettért leprát kap az elkövető. Kenyában a boszorkánysággal hozták kapcsolatba, megjelenése betegséget jelent, az állat bántalmazása pedig szerencsétlenséget hoz magával. Egyes hiedelmek így kifejezetten védték a gogót, hozzájárulva fennmaradásához és elterjedéséhez.
