A sekély vizű tavak, folyók és mocsarak lakója a gogó vagy kalapácsfejű madár (Scopus umbretta). Vándorlásai során eljutott Madagaszkártól Mauritániáig az összes Szaharától délre fekvő afrikai országba. Bár sokáig a gólyafélék rendjébe sorolták, megjelenése (alacsony lábai, nagy, lapos, kampós végű csőre, stb.) miatt 2014 óta hivatalosan is a gödényalakúak rendjébe tartozik.

Az afrikai gázlómadár teste vörösesbarna, közepes méretű, zömök. Fején jellegzetes hátrafelé nyúló tollbóbita található, amitől a gogó feje kalapács formájú lesz, innen származik afrikaans nyelvből ismert neve a hamerkop. A kalapácsfejű madár ragadozó állat, többnyire halakat és kétéltűeket, de garnélarákot, rovarokat és rágcsálókat is elfogyaszt, zsákmányát a sekély vízben lassan gázolva fogja el.

Termetéhez képest nagy fészket épít, melynek átmérője akár másfél méter is lehet, építése pedig több hétig is eltart. A gogó a belső fészekbe 3-5 tojást rak, mely felett a két szülő felváltva kotlik, majd a fiókák etetését is közösen végzik.

Széles elterjedése miatt minden kultúrában más-más hiedelem fűződik alakjához. A busmanok például úgy gondolták, hogy ha valaki kifosztja egy kalapácsfejű madár fészkét, akkor azt villám fogja sújtani. Madagaszkáron ugyanezért a tettért leprát kap az elkövető. Kenyában a boszorkánysággal hozták kapcsolatba, megjelenése betegséget jelent, az állat bántalmazása pedig szerencsétlenséget hoz magával. Egyes hiedelmek így kifejezetten védték a gogót, hozzájárulva fennmaradásához és elterjedéséhez.