Szenegálban havi egy takarítási napot vezettek be, hogy tisztán tartsák az ottélők környezetüket. Az alábbi képek alapján erre szükség is van a nyugat-afrikai országban...

Macky Sall államfő január 4-én indította el környezetvédelmi kampányát, melynek célja, hogy a szenegáli lakosság havonta egy kijelölt napon szemetet takarítson el a szomszédságában egy tisztább és élhetőbb Szenegálért. Az első "nemzeti takarító szombaton" az államfő egyik kezében gereblyével a másikban lapáttal nyitotta meg programját Dakar Mermoz nevű negyedében. „Meg kell változtatnunk a viselkedésünket! A műanyag túl sok kárt okozott már a környezetnek! Nem élhetünk úgy tovább, mintha semmi sem történt volna." - mondta az államfő.

Bár több polgári kezdeményezésre volt már példa, ezek mindössze szórványosan és ideiglenesen segítettek a helyzeten. A Cheikh Anta Diop Egyetemen például közel ezer hallgató vett részt a campus és a szomszédos sugárút környékének megtisztításában. A campuson folyó műveleteket Abdoulaye Diagne. közgazdasági hallgató koordinálta. "Azt szeretnénk, ha a szenegáli egyetemek tisztábbak lennének, ahogy most az Anta Diop Egyetem a legtisztább szenegáli egyetem, hogy a gyermekeink büszkék lehessenek arra, amit értük tettünk."- mondta.

Ha a hulladék összegyűjtése az első kihívás Szenegálban, akkor a kezelése lesz majd a második. Ezt mutatja a Dakar külvárosában található Mbeubeuss hulladéklerakóhely, mely naponta 2200 tonna szemetet fogad és már jelenleg is tarthatatlan helyzete.

Twitter: 

C'est par une mobilisation générale que nous forgerons l’image d’un nouveau Sénégal : plus propre dans ses quartiers, plus propre dans ses villages, plus propre dans ses villes ; en un mot un Sénégal « Zéro déchet ». Les Sénégalais l'ont bien compris #kebetu pic.twitter.com/Ep3O2roJry

— Macky Sall (@Macky_Sall) 2020. január 4.

Forrás: http://www.rfi.fr/afrique/20200105-senegal-journee-nettoiement-dechets-cleaning-days-macky-sall

Ghánában az alkotmányt január 7-én ünneplik. A hivatalos állami ünnep alkalmával a ghánaiak a negyedik Ghánai Köztársaság alkotmányának 1993. január 7-ei elfogadásáról emlékeznek meg. Az 1992-es alkotmányt népszavazáson fogadták el április 28-án, majd a következő év januárjában lépett hatályba. Az ünnepnap Ghána azon erőfeszítéseit ismeri el, amelyeknek célja a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság elveinek tiszteletben tartása. Ghánában ezen a napon teszik le hivatali esküiket az új államfők. 

Az Alkotmánynap egy új állami ünnep, amelyet Ghánában először 2019. január 7-én ünnepeltek a ghánai közösségek, bár hivatalosan már 2001-től hivatalos ünnepnap volt. 

Forrás: https://www.officeholidays.com/holidays/ghana/ghana-constitution-day

Maszai férfiak tartottak gyűlést a napokban Kenya egyik távoli régiójában, Baringo megyében, Kalpunyany településen, hogy ismét megvitassák, hogyan tudják megőrizni népi hagyományaikat, de egyben biztosítani a fiatal feleségek egészségét - így az egyik központi téma a női körülmetélés volt. Ugyan az elmúlt években a maszaik jelenlegi vezetői éppen a szigorú hagyománykövetésükről voltak ismertek, most néhányan mégis úgy döntöttek, hogy háborút kezdenek a nők körülmetélése ellen.

John Karani, négy lánygyermek édesapja megfogadta, hogy soha nem engedi lányait ilyen veszélyekkel teli hagyományoknak kitenni. A 42 éves lelkipásztor azok után hozta ezt a döntését, hogy tanúja volt, hogy testvérei és nagynénjei milyen fizikai és pszichés kínokon mentek keresztül a körülmetélés után. "Apámnak sok felesége és lánya volt, akik körülmetélésük után korán férjhez mentek. Egyikük sem járt iskolába, és néhányan fiatalon meg is haltak szüléskor a körülmetélés során elszenvedett sérülések okozta komplikációk miatt." Karani az iskolában tanulta meg, hogy a családjukban fellépő problémáknak és haláleseteknek mi volt a valós oka, szemben a hagyományos elképzeléssel, miszerint a nő hibája, ha megbetegszik vagy meghal a körülmetélés vagy szülés következtében. Ezek után a lelkipásztor fontosnak tartotta, hogy az esetlegesen tanulatlanabb vezetőkkel is megossza tapasztalatait, és ott rögtön támogatókra is talált, az első Lukudosia Elengai volt, aki 35 évesen öt fiú és öt lány édesapja. A két vezetőnek sok megaláztatást kellett elszenvednie "haladó" nézetei miatt, a gyermekeiket kiközösítették, mert szüleik nem engedték őket körülmetélni. 

A körülmetélés elleni regionális és országos kampányok számára azonban ez a két férfi is komoly győzelmet hozott, hiszen először álltak ki a régi hagyomány ellen maszai férfiak. A kampányokban a tömegek oktatása mellett arra is vállalkoznak az aktivisták, hogy jogi lépéseket tegyenek azok ellen, akik még mindig gyakorolják a sokszor halálos kimenetelű tradíciót. A szigorú törvényeknek köszönhetően Kenya hagyományőrző területein is drasztikusan visszaesett a női körülmetélések száma. Ennek köszönhető az is, hogy egyre kevesebb lány hagyja ott néhány osztály elvégzése után az iskolát.

Jelenleg a hagyományos női körülmetélést csak titkos összejöveteleken hajtják végre Kenyában, ezeket azonban a közösség támogatása miatt egyre hatékonyabban derítik fel a hatóságok. A küzdelem ugyan számokban mérhetően kiemelkedő eredményeket hozott, a sok megpróbáltatás, a jogi intézkedések mégsem hatnak bizonyos közösségekre, és több esetben akár éppen maguk a nők azok, akik vállalják a kockázatos beavatkozást - ilyenkor a legnehezebb a nők védelme.

Forrás: https://allafrica.com/stories/202001050002.html

Csád néhány hónapon keresztül 1200 katonával támogatta a szomszédos Nigériában zajló harcokat a Boko Haram nevű terrorszervezet ellen. "A csapatok a Csád-tó melletti egységeikhez térnek vissza." - mondta Azem Bermandoa ezredes, a csádi hadsereg szóvivője. - "Egyetlen katona sem marad Nigériában." Csád általános vezérkari főnöke, Tahir Erda Tahiro tábornok azonban azt mondta, hogy ha a térségben a dzsihadista erők elleni multinacionális küzdelemben részt vevő országok megállapodnak, akkor valószínűleg még több katonát küldenek vissza.

A Boko Haram több mint tíz évvel ezelőtt kezdte meg terrorista tevékenységeit - elsősorban Nigériában, azóta több mint 35 000 halálos esetet regisztráltak a nevükben Nigériában, Csádban, Nigerben és Kamerunban. A Nyugat-Afrika Iszlám Állam (ISWAP) dzsihádistáival kapcsolatban álló Boko Haram terrorszervezet különösen a Csád-tó környékén aktív, hiszen a csoport kiképző bázisai Niger határán helyezkednek el, és rendszeresen támadnak meg ott állomásozó katonákat és a helyi biztonsági erőket. A múlt hónapban 14 embert öltek meg, és további 13 személy tűnt el akkor, amikor Csád nyugati részében megtámadtak egy halászfalut.

Forrás: https://www.france24.com/en/20200105-chad-troops-leave-nigeria-with-boko-haram-mission-over

Az ohambo egy ősi oshiwambo hagyomány, melynek során a szarvasmarhákat a száraz évszakban zöldebb legelőkre terelik át, hogy elkerüljék a túllegeltetést. A hagyomány szerint a falu szarvasmarháit az ohambo vezetőjéhez küldik, ahol egy nagy nyájat alkotnak belőlük. Ha az állomány túl nagy volt ahhoz, hogy kezelni lehessen, a pásztorok felosztják azt, külön-külön csoportokban vonulva. A faluban hagyott szarvasmarhákat a mahangu mezőkre vezetik, hogy megegyék a betakarítás után megmaradt szárakat, ezzel segítve a talaj átforgatását, a föld taposásával és trágyájukkal termékennyé teszik a mezőt, ezzel előkészítik a területet a következő év növényeinek. Közben az ohambo vezetője felkészíti a távozó pásztorokat az útra és áldását adja rájuk - olykor, ha nincs elég víz az úton, akkor néhányan előremennek kutat fúrni, hogy segítsék az utazókat. 

A pásztorok ettől kezdve lesznek felelősek azért, hogy a szarvasmarhákat a gazdagabb legelőkre vezessék, majd biztonságosan visszatérjenek a faluba. Ennek eléréséhez sajátos kommunikációt fejlesztettek ki a pásztorok és a szarvasmarhák között. A pásztori munka elengedhetetlen része, hogy megismerjék azokat dalokat, melyeket őseik is énekeltek és megtanítsák azokat a szarvasmarháknak. Mindegyik dal más parancsot jelent, amelyet a szarvasmarha megtanul és megpróbál teljesíteni. A sípokkal is információkat továbbítanak. Egy jó pásztor képes az összes szarvasmarhát megkülönböztetni jellemzői alapján, például a szarva alakja vagy színezete alapján azonosítani őket. A szarvasmarhák neveket is kaptak, amelyekre idővel reagálnak is. Az út hosszú és nehéz. A pásztorok olyan veszélyeknek vannak kitéve, mint a kígyók és a vadállatok. Legveszedelmesebb ellenfelük a leopárd, majd a fekete orrszarvú. Őket igyekeznek elkerülni és füttyjelekkel figyelmeztetni egymást a közelgő veszélyre. Többnyire kutyákkal utaznak, hogy azok megvédjék a nyájat, és segítsék a pásztorokat a kisállatok vadászatában. 

A pásztorok, akik főleg férfiak, de akár kisfiúk is lehetnek köztük, akár több száz kilométert is megtesznek a jobb legelőért. Azokat a fiúkat, akik részt vettek az ohambón, közösségi férfiként fogadta vissza. A pásztorok az út során mahangu lisztet és főzőedényeket visznek magukkal, tejet isznak, vad gyümölcsöket és diókat gyűjtenek, és húst vadásznak. Amit nem esznek meg azonnal, azt későbbre kiszárítják. Mivel az ohambo szigorúan csak a férfiak hagyománya, az út során saját maguknak kell főzniük, ami hagyományosan nő feladata lenne. A férfiasság igazolása érdekében a szárított hús egy részét hazaviszik vadászatuk után. A pásztorok jó szerencséje érdekében falapokon alszanak, és takaróként marhabőröket használnak. Éjszaka tüzekkel világítanak, hogy távol tartsák a vadállatokat.

A pásztorok és a szarvasmarhák általában több hónapig távol vannak. Amikor hazaérnek a faluba, először az ohambo vezetőjének házánál gyűlnek össze, ahonnan a pásztorok visszavezetik szarvasmarháikat a házakba. Visszatérésük után nagy ünnepséget rendeznek, melynek alkalmával a férfiakat hősként ünneplik. Ételekkel, italokkal és ajándékokkal fogadják őket. Ha azonban egy pásztor elveszít egy szarvasmarhát, akkor a tulajdonos megbünteti, és a pásztor elveszíti a tiszteletet a faluban. Az ohambo fesztivál fontos részét képezi, hogy a falu öregjei versenyt hirdetnek, melynek célja, hogy kiválasszák a legerősebb és legegészségesebb szarvasmarhát. A nyertes pásztor nem földet, szarvasmarhát vagy ajándékokat kap, hanem a falusiak tiszteletét, amelyet sokkal nagyobbra tartanak.

Az ohambo hagyománya ugyan elhalványult, elsősorban azért, mert a régi útvonalak nagy részét akadályozza a magántulajdon létrehozása és a kerítések felállítása. Időről időre azonban még mindig láthatunk egy-egy nagy marhaállományt az út mentén haladni Namíbia északi részén, zöldebb legelőkre utazva. A pásztorok továbbra is énekelnek, és fütyülve kommunikálnak, miközben életben tartják a régi hagyományt.

Forrás: https://www.facebook.com/informantenam/posts/moving-cattle-to-greener-pasturesan-oshiwambo-boy-barely-six-years-old-walks-bes/776468289086800/

1966-ban, 54 éve ezen a napon követtek el államcsínyt Yaméogo elnök rezsimje ellen Felső-Voltában, mai elnevezéssel Burkina Fasóban. 

A Felső-Voltai Köztársaság, melyet 1984-től hívnak Burkina Fasónak, 1960-ban vált függetlenné Franciaországtól. A függetlenség elnyerése után Maurice Yaméogo lett a nyugat-afrikai ország első elnöke. A legtöbb afrikai országban az önálló állam megszervezése az ünneplés és a jövő optimizmusának időszakát jelentette. Ez volt a Felső-Voltai Köztársaságban is, de az optimizmust hamarosan mérsékelte az ország gazdasági helyzete, amely akkoriban a világ egyik leggyengébb gazdasága volt.

A gazdasági kérdések és a hatalmas költségvetési hiány kezelése érdekében Yaméogo 1964-ben bevezetett egy sor megszorító intézkedést. Az intézkedéseket a lakosok túl szigorúnak tekintették, és Yaméogo rezsimét a legtöbben korruptnak is tartották. A későbbi elnök- és parlamenti választásokról szintén azt állították, hogy Yaméogo javára csalások történtek. Mindennek tetejébe a gazdasági romlás és a káosz ellenére az akkor 45 éves Yaméogo feleségül vett egy 22 éves szépségkirálynőt.

1965. december 30-án a kormány további megszorítások sorozatát vezette be, köztük csökkentve az állami szektorban dolgozók fizetését és emelve az adókat. Ez január 3-án általános sztrájkhoz és békés tüntetésekhez vezetett, amelyeket a szakszervezetek, a hagyományos vezetők és a papság szervezett. Yaméogo számára akkor ért véget elnöki pályafutása, amikor katonái megtagadták a parancsot, hogy a tüntetők közé lőjenek. A katonaság végül egységesen csatlakozott a forradalomhoz, és Yaméogó-t lemondásra kényszerítette.

Az ország életében a nyolcvanas években két puccs is bekövetkezett, mely során a Felső-Voltai Köztársaság a szocialista elvek mentén próbált gazdasági erőre kapni - sikertelenül. 2014 októberében a 2015-ös puccsot megelőzve ismét forradalom tört ki Afrika továbbra is egyik legszegényebb országában. A Burkinabé-felkelés (más neveken: "nyugat-afrikai tavasz" vagy "fekete tavasz") után választották meg Burkina Faso jelenlegi elnökét.

Forrás: https://www.officeholidays.com/holidays/burkina-faso/burkina-faso-revolution-day

A legendás kanadai zsiráfkutatót, Anne Dagg-et, a kanadai és külföldi személyek kiemelkedő teljesítményeinek elismerése céljából alapított Kanada Renddel tüntetik ki élete munkájáért. A zsiráfok királynőjeként is emlegetett tudós munkássága a vele egyidős, világhírű biológus, Jane Goodall hírneve mellett háttérbe szorult mind a nagyközönség, mind kutatótársai között, mindaddig míg 2018-ban egy dokumentumfilm, The Woman Who Loves Giraffes (A nő, aki szereti a zsiráfokat) be nem mutatta Dagg életét és érdemeit.

Anne Dagg az 1950-es években kezdett el Afrikában élő állatokat dokumentálni egy újfajta módszerrel, mellyel előkészítette az utat mások számára, akik közül végül többen nagy hírnévre tettek szert, míg Dagg-ből eleinte gúnyt űztek és figyelmen kívül hagyták új módszereiért.

Mikor Dagg meghozta döntését, hogy Afrikába utazik azért, hogy ott megfigyelje a zsiráfokat - egy olyan állatot, amely gyermekkorától elbűvölte - kinevették, annak ellenére, hogy kötete később az egyik első referenciakönyv lett a zsiráfról. Évekkel az ott végzett munka után, folytatni akarta a doktori fokozat megszerzését, ráadásul a hosszú publikációs listát is tudott felmutatni, ennek ellenére elutasították megbízását, mert nő volt. Dagg azt nyilatkozta, hogy ez a kitüntetés végre elismeri hatását, melyet kora tudósaira gyakorolt, illetve szórakoztatja, ahogy az emberek most hirtelen ráeszmélnek, mennyi mindent is vitt végbe élete során.

Dagg azon 120 név között szerepel, akikről pénteken jelentették be, hogy megkapják a Kanada Rendet. A kitüntetettek között szerepelnek politikusok, mint például Stephen Harper volt miniszterelnök; olyan sportolók, mint például a jégkorong sztár Caroline Ouellette; továbbá újságírók, mint Phillip Crawley, a The Globe and Mail kiadója, valamint tudósok, közösségi segítők és jótékonysági szakemberek az autizmustól a multikulturalizmuson át az ökológiáig terjedő területeken.

Forrás: 

https://www.huffingtonpost.ca/entry/order-of-canada-giraffe-anne-dagg_ca_5e068e44e4b0b2520d156dd5

https://nationalpost.com/news/canada/queen-of-giraffes-among-new-order-of-canada-recipients-with-global-influence 

Az egykori portugál gyarmaton a bissau-guineai ellenzéki vezető, Umaro Sissoco Embaló, volt miniszterelnök 53,55 százalékos szavazati aránnyal nyerte meg az elnökválasztást - jelentette be a Nemzeti Választási Bizottság (CNE) tegnap. Riválisa, Domingos Simoes Pereira, az országot irányító PAIGC pártjának vezetője, a szavazatok 46,45%-át tudta megszerezni a vasárnapi választás során. A bejelentést követően Pereira azt ígérte támogatóinak, hogy vitatni fogja az eredményt a Legfelsőbb Bíróságon.

Az afrikai kontinens 54 nemzet és több ezer kultúra otthona, a második legnagyobb földrész népességét csaknem másfél milliárdra becsülik. A kontinens vallási gyakorlatát alapvetően két nagy világvallás: a kereszténység és az iszlám határozza meg, melyek mellett párhuzamosan vagy szinkretizmusban léteznek az alapvetően animista afrikai vallások. 

A kereszténység és az iszlám hasonló mértékben vették kulturális hatalmukba Afrikát, míg a kontinens lakóinak mintegy fele keresztény, több mint 40 % muszlim. Az afrikai országok közül Zambiában, Ruandában és a Seychelles-szigeteken legnagyobb a keresztény népesség aránya, ami meghaladja a 95%-ot is ezen országok esetében. Ugyan egyes afrikai országokban, mint pl. Algéria, Líbia, Mauritánia, Nyugat-Szahara, Csád, Dzsibuti vagy Szomália területén egyáltalán nem ünneplik a karácsonyt, vannak olyan alapvetően muszlim többségű országok, ahol mégis állami ünnep lett a karácsony. A nyugat-afrikai Szenegálban a lakosság több mint 95 %-a muszlim, mégis mind a húsvét, mind a karácsony állami ünnep. A hasonló mentalitású afrikai iszlám országokban (pl. Mali) a keresztény ünnepeket ugyanúgy ünneplik a muszlimok, mint az iszlám ünnepeket a keresztények. Erre a vallási egyetértésre elsősorban azért lehet példa, mert az iszlám kultúrában több helyen szokás ünnepelni Mohamed próféta születésnapját, mivel Jézust pedig hasonlóan prófétaként tisztelik a muszlimok, könnyen a vallási tradícióba illeszthető Jézus születésének és életeseményeinek ünnepe.

A dakari nagymecset december 25-ei díszei

A szenegáli Mamadou Aliou Ba a hajnali ima után Mikulásként tölti a napját karácsonykor

A 95 %-ban iszlám többségű Maliban, ahol az elmúlt években az iszlámhoz kötött szélsőséges terrorszervezetek komoly fegyveres hatalomra tettek szert, december 25-e szintén állami ünnep. Ugyan a fenyegetett területeken a keresztények számára életveszélyt jelent vallási szokásaik megélése, az iszlám vallás valódi tanításai szerint működő területeken a harcoktól és a munkától távol, békében ünnepelhetik a karácsonyt a családok.

Ha az afrikai karácsonyra gondolunk, az első alapvető különbség az éghajlati sajátosságokban fog megjelenni. Mivel Afrika jelentős része a trópusi éghajlati övben található, ez azt fogja eredményezni, hogy a kontinens legnagyobb részén napközben 20 fok feletti a hőmérséklet, míg a az egyenlítőtől délre pedig még a kontinentális éghajlati területeken is éppen tombol a nyár. A nyugati karácsonyi elemek: karácsonyfa-díszítés, Mikulás, hó és rénszarvasok szintén az afrikai karácsonyi ünnepek meghatározó részei maradnak, természetesen a hó kizárólag műhó formájában. A díszes pompa mellett az afrikai karácsonyi szokások szerves része az istenszolgálat, a családi együttlét és a közös étkezés.

Egyiptomban és Etiópiában nemcsak az időjárás jelentenek változást a karácsony ünneplésében. Mindkét ország keresztény lakossága a Julianus-naptár szerint, az ortodox hagyományokat követve január 7-én ünnepli a karácsonyt. Az iszlám vallást követő Egyiptomban a lakosság 15 %-a kopt keresztény, mellyel Egyiptom lesz az iszlám világban az az iszlám ország, ahol a legtöbb keresztény él. November 25-től január 6-ig a kopt keresztények úgymond vegán étrendet követnek böjti hagyományként, majd január 7-én az előző éjszakai egyházi ünnep után a családok közösen ünneplik Jézus születését. 

A keresztény többségű (60%) Etiópiában az ortodox tradíciót követve januárban ünneplik a karácsonyt. Január 6-án böjtöléssel (ganna) kezdenek, majd istenszolgálat következik a templomban és az ünnep január 7-én, melyen hagyományosan készített kovászos kenyeret esznek zöldségekkel és pörkölttel. Érdekes, hogy egyáltalán nem jellemző az ajándékozás, inkább a családok összejövetele a fontos, így karácsony napján elsősorban közösen játszanak, sportolnak a családtagok, illetve jellemző egyfajta "afrikai fesztivál-hangulat". 

A magyar hagyományokhoz a dél-afrikai namíbiai karácsonyi szokások állnak a legközelebb. Namíbiában a német hagyományokra alapozva szintén december 6-án jön a Mikulás, és az év legmelegebb napjain (december 24-25-26.) ünneplik a karácsonyt. A dél-afrikai országban ugyanis ilyenkor nyár van, hiszen az ország a Föld déli féltekén fekszik, a Mikulás mégis téli köpenyében járja az utcákat, míg karácsonykor az afrikai hőséget az európai karácsonyi díszek igyekeznek mérsékelni, a nagy melegben azonban legfeljebb homokembert lehetne építeni.

Libériában a nagy melegben pálmafákat díszítenek fel karácsonyfaként, és jelentős különbség mutatkozik a Mikulás személyét illetően is. A nyugat-afrikai országban ugyanis nem a Mikulás, hanem egy Bayka nevű öregember járja az utcákat, aki gonosz és még ajándékot sem hoz. Inkább nevezhetnénk a Mikulás "koldus rokonának", mert az ő szokása az, hogy ajándékokat kér, ezért is terjedt el Libériában az a karácsonyi köszöntés, melyet "Adj nekem valami szépet karácsonyra!" formában lehet a legérthetőbben lefordítani.

A gyarmati hagyományok több afrikai ország karácsonyi étkezési szokásait meghatározzák. Dél-Afrikában például az angol konyha remekei kerülnek december 25-én az asztalra. A sült pulyka, kacsa, roston sült marha vagy malac elfogyasztása után a karácsonyi sütemények között ott található a karácsonyi puding, illetve a piték változatos sora is. A legkedveltebb édesség azonban a hagyományosan dél-afrikai malva puding, mely baracklekvárral készül.

Angolában pedig a portugál karácsonyi ételek sorával találkozhatunk. A fonge kaszavalisztből készült polenta (puliszkaszerű étel), melyet pulykával, csirkével fogyasztanak, de kerülhet az asztalra rizs, spagetti és sült krumpli is. Az ozido de bacalhau szintén a karácsonyi ételek közé tartozik: főtt, hideg hal zöldségekkel, míg a calulu sült marha vagy sült hal, melyet paradicsommal, fokhagymával, okrával, édesburgonyával és spenóttal készítenek. A legnépszerűbb angolai karácsonyi desszert a bolo rei, vagyis a karácsonyi kuglóf, melyet szintén a portugál konyhából vettek át, de ezt is afrikai utakon fejlesztették tovább.

Ghánában a karácsonyi időszak egybeesik a kakaó betakarítási munkáinak végével, így tulajdonképpen már egész decemberben az emberek a karácsonyra készülnek, és már december 20-án elkezdődik az afrikai hangulatú, fesztivál jellegű ünnepségsorozat, amely januárig tart. A nagy meleg ellenére itt is nyugati mintára díszítik fel otthonaikat, december 25-én, karácsony napján pedig jön a karácsonyi ebéd és a családi összejövetelek időszaka. A ghánai karácsonyi asztalon jellemzően az okra-leves jelenik meg, illetve kecske zöldségekkel és fufuval (kaszavapürével).

Kenyában is a karácsony az az időszak, amikor a családok megpróbálnak minél több időt együtt lenni. Sokan a városokból szülőfalujukba utaznak, ahol családjuk nagyobb része él. Az év során gyakran ez az egyetlen alkalom, amikor a nagycsaládok egymással találkoznak, így ez különösen fontos szerepet ad a karácsonynak. A házakat és templomokat színes léggömbökkel, szalagokkal, papírdíszekkel, virágokkal és zöld levelekkel díszítik, de vannak olyanok, akik ciprusfát öltöztetnek karácsonyi díszekbe. Ugyan az utcán nincs hó, de az üzletekben mindent műhó lep el. A Mikulás pedig nem rénszarvas-szánnal, hanem jobb híján egy terepjárón, tevén vagy akár kerékpáron érkezik a főbb kereskedelmi helyszínekre.

A legtöbb zimbabwe-i ember számára a karácsony az istenszolgálattal kezdődik, mely után a családok és szomszédok egymást látogatják, közösen esznek, apró ajándékokat visznek egymásnak. Az utcákon karácsonyi és ismert popzenék hangzavara hallható, mindenki ünnepel és a legszebb ruhájába öltözik. A gyerekek már karácsony előestéjén megkapják az ajándékaik, hogy másnap a templomba már szép ruhába menjenek, illetve barátaiknak megmutathassák, mit kaptak a Mikulástól. A díszek az európai kultúrából kerültek át ide is, de sok esetben az üdvözlőlapokon megjelennek az afrikai vadállatok is. A zimbabwe-i Mikulásnak különös szokása, hogy tűzoltóautón érkezik a gyerekekhez.

Az egyházi ünnepeknek talán Kongóban van a legnagyobb jelentősége, ahol karácsonykor óriási koncerteket adnak a templomokban, több órás műsoridővel, akár 5-6 kórus fellépésével, akik a teremtés történetétől kezdve Heródes király történetéig bármit előadhatnak, mégis e kettő a legjellemzőbb. A karácsony Kongóban elsősorban egyházi ünnep, és csak felületesen kötődik a kereskedelemhez olyannyira, hogy nem is szokás ajándékot adni egymásnak. A templomi ünnepségsorozat után a családok közösen étkeznek, és igyekeznek jobb ételt tenni az asztalra, mint máskor, aki megteheti húst is eszik ilyenkor.

Afrika jövője a városokban rejlik. Az intenzív népességnövekedés és a gyors urbanizáció egyaránt hozzájárul a nagyvárosok növekedéséhez a kontinensen. 2050-re Afrika 10 olyan nagyvárosnak ad otthont, amely előreláthatólag 156 millió lakosú lesz. Hasonlóképpen, 2050-re Afrika teljes népessége megduplázódik, és az afrikai városban élők globális részesedése a 2010. évi 11,2%-ról 20,2%-ra nő. Mivel a városok a kereskedelmi tevékenység központjai, 18 afrikai nagyváros együttes felhasználási ereje 1,3 trillió dollár lesz a következő évtizedben, és így várhatóan a nagyvárosok veszik át a világ GDP 15%-ának termelését. Ezért nem is meglepő, hogy az afrikai befektetők és a politikai döntéshozók fokozatosan felismerik a városok gazdasági erejét, és új városfejlesztésekre irányuló beruházásokat indítanak.

Ezeknek a projekteknek jellemzően három kulcsfontosságú trendvonala van, amelyek mentén Afrika új városainak jövőjét alakítják majd ki. 

1. A magánfejlesztők új városok alapítását finanszírozzák meg, ez mutatja, hogy az új városok 75 %-a már magán kézben van. A magánbefektetők tisztában vannak a városok előtt álló kihívásokkal, mint például a rossz infrastruktúra, a túlzsúfoltság, a zaj és a légszennyezés. Azzal, hogy új városokat építenek a semmiből, tulajdonképpen biztosíthatják városuk lakói számára a megfelelő infrastruktúrát, alacsony szennyeződést és biztonságos környezetet. Ilyen kezdeményezés a lagoszi Eko Atlantic, amelyet Afrika Dubaira adott válaszának neveznek, egy 6 milliárd dolláros projekt, amelyet a lagoszi székhelyű üzleti konglomerátum, a South Energyx Nigeria finanszíroz. A magánfinanszírozású városi projektek természetesen a kontinens egész területén megtalálhatóak: Mauritius Beau Plan intelligens városától a Kongói Demokratikus Köztársaság Kiswishi városán keresztül, Zambia Nkwashi városáig. Ezeken a településeken legalább 200 000 lakos jelenlétével számolnak. Az új magánvárosok nemcsak lakóépületeknek, hanem gyakran ipari parkoknak és kereskedelmi központoknak is helyet adnak. A feltörekvő afrikai középosztály ellátásával a gazdasági fejlődés alapvető elemei lehetnek.

2. Az új városok speciális gazdasági zónákká válnak. A rossz kormányzás és a korrupció sok afrikai város növekedését megállítja, és megnehezítette a szükséges külföldi és hazai beruházások vonzását. A speciális gazdasági övezetek (SEZ-ek) azonban ígéretes megoldást jelentenek. Mivel a SEZ-ek általában magasabb átláthatósági szabályok és hatékony irányítási rendszerek szerint működnek, az új városfejlesztők városuk meglapítását ezekben a rendszerekben helyezik el. A különleges övezetekbe gyakran beletartoznak a szabadkereskedelmi övezetek, ipari parkok, csúcstechnológiai parkok, turisztikai és rekreációs övezetek, valamint üzleti szolgáltató parkok. 2017-ben a kenyai 18 milliárd dolláros Tatu város megszerezte a SEZ státuszt, ami javítja a kormányzást azáltal, hogy lehetővé teszi a fejlesztőknek, hogy felgyorsítsák a városépítést és csökkentsék a megterhelő bürokratikus folyamatokat. Hasonló projektek még a zambiai Római Park (építés alatt) a kenyai Konza Technopolis, a nigéria Enyimba gazdasági városa, a szenegáli Diamniadio Lake City, a mauritius-i Mon Trésor és a ruandai Kigali Innovációs Városrész, melyek SEZ-státusszal rendelkeznek.
Ezek a városok költséghatékony kereskedelmi lehetőségeket kínálhatnak a vállalkozások számára - és átjárókként szolgálhatnak a nemzetközi piacokra.

3. Az új városfejlesztések kihasználják a felsőoktatás kereskedelmi értékét, és azt, hogy a főiskolák és az egyetemek gazdasági motorokként működhetnek. A felsőoktatási intézmények nemcsak kutatási és technológiai központokként működnek, hanem képzett munkaerőt állítanak elő, amely a vállalkozásokat növeli és ipari klasztereket alakíthat ki. Az Egyesült Államok számos egyetemi városával bebizonyította, hogy ezek a városok miként támogatják az innovációt és elősegítik a regionális gazdasági fejlődést. Az afrikai országok most az amerikai sikerekből tanulva olyan fejlődő városokat fejlesztenek, melyekben a felsőoktatási intézményeket szem előtt tartják. Zambia Nkwashi városát kifejezetten a tudásalapú gazdaság számára tervezték azzal, hogy a város egy 130 hektáros kutatásra összpontosító amerikai egyetemet, egy nemzetközi iskolát, valamint kilenc általános és középiskolát üzemeltet.

Forrás: https://www.theafricareport.com/20886/the-3-trends-shaping-the-future-of-africas-cities/