Az afrikai kontinens 54 nemzet és több ezer kultúra otthona, a második legnagyobb földrész népességét csaknem másfél milliárdra becsülik. A kontinens vallási gyakorlatát alapvetően két nagy világvallás: a kereszténység és az iszlám határozza meg, melyek mellett párhuzamosan vagy szinkretizmusban léteznek az alapvetően animista afrikai vallások.
A kereszténység és az iszlám hasonló mértékben vették kulturális hatalmukba Afrikát, míg a kontinens lakóinak mintegy fele keresztény, több mint 40 % muszlim. Az afrikai országok közül Zambiában, Ruandában és a Seychelles-szigeteken legnagyobb a keresztény népesség aránya, ami meghaladja a 95%-ot is ezen országok esetében. Ugyan egyes afrikai országokban, mint pl. Algéria, Líbia, Mauritánia, Nyugat-Szahara, Csád, Dzsibuti vagy Szomália területén egyáltalán nem ünneplik a karácsonyt, vannak olyan alapvetően muszlim többségű országok, ahol mégis állami ünnep lett a karácsony. A nyugat-afrikai Szenegálban a lakosság több mint 95 %-a muszlim, mégis mind a húsvét, mind a karácsony állami ünnep. A hasonló mentalitású afrikai iszlám országokban (pl. Mali) a keresztény ünnepeket ugyanúgy ünneplik a muszlimok, mint az iszlám ünnepeket a keresztények. Erre a vallási egyetértésre elsősorban azért lehet példa, mert az iszlám kultúrában több helyen szokás ünnepelni Mohamed próféta születésnapját, mivel Jézust pedig hasonlóan prófétaként tisztelik a muszlimok, könnyen a vallási tradícióba illeszthető Jézus születésének és életeseményeinek ünnepe.
A dakari nagymecset december 25-ei díszei
A szenegáli Mamadou Aliou Ba a hajnali ima után Mikulásként tölti a napját karácsonykor
A 95 %-ban iszlám többségű Maliban, ahol az elmúlt években az iszlámhoz kötött szélsőséges terrorszervezetek komoly fegyveres hatalomra tettek szert, december 25-e szintén állami ünnep. Ugyan a fenyegetett területeken a keresztények számára életveszélyt jelent vallási szokásaik megélése, az iszlám vallás valódi tanításai szerint működő területeken a harcoktól és a munkától távol, békében ünnepelhetik a karácsonyt a családok.
Ha az afrikai karácsonyra gondolunk, az első alapvető különbség az éghajlati sajátosságokban fog megjelenni. Mivel Afrika jelentős része a trópusi éghajlati övben található, ez azt fogja eredményezni, hogy a kontinens legnagyobb részén napközben 20 fok feletti a hőmérséklet, míg a az egyenlítőtől délre pedig még a kontinentális éghajlati területeken is éppen tombol a nyár. A nyugati karácsonyi elemek: karácsonyfa-díszítés, Mikulás, hó és rénszarvasok szintén az afrikai karácsonyi ünnepek meghatározó részei maradnak, természetesen a hó kizárólag műhó formájában. A díszes pompa mellett az afrikai karácsonyi szokások szerves része az istenszolgálat, a családi együttlét és a közös étkezés.
Egyiptomban és Etiópiában nemcsak az időjárás jelentenek változást a karácsony ünneplésében. Mindkét ország keresztény lakossága a Julianus-naptár szerint, az ortodox hagyományokat követve január 7-én ünnepli a karácsonyt. Az iszlám vallást követő Egyiptomban a lakosság 15 %-a kopt keresztény, mellyel Egyiptom lesz az iszlám világban az az iszlám ország, ahol a legtöbb keresztény él. November 25-től január 6-ig a kopt keresztények úgymond vegán étrendet követnek böjti hagyományként, majd január 7-én az előző éjszakai egyházi ünnep után a családok közösen ünneplik Jézus születését.
A keresztény többségű (60%) Etiópiában az ortodox tradíciót követve januárban ünneplik a karácsonyt. Január 6-án böjtöléssel (ganna) kezdenek, majd istenszolgálat következik a templomban és az ünnep január 7-én, melyen hagyományosan készített kovászos kenyeret esznek zöldségekkel és pörkölttel. Érdekes, hogy egyáltalán nem jellemző az ajándékozás, inkább a családok összejövetele a fontos, így karácsony napján elsősorban közösen játszanak, sportolnak a családtagok, illetve jellemző egyfajta "afrikai fesztivál-hangulat".
A magyar hagyományokhoz a dél-afrikai namíbiai karácsonyi szokások állnak a legközelebb. Namíbiában a német hagyományokra alapozva szintén december 6-án jön a Mikulás, és az év legmelegebb napjain (december 24-25-26.) ünneplik a karácsonyt. A dél-afrikai országban ugyanis ilyenkor nyár van, hiszen az ország a Föld déli féltekén fekszik, a Mikulás mégis téli köpenyében járja az utcákat, míg karácsonykor az afrikai hőséget az európai karácsonyi díszek igyekeznek mérsékelni, a nagy melegben azonban legfeljebb homokembert lehetne építeni.
Libériában a nagy melegben pálmafákat díszítenek fel karácsonyfaként, és jelentős különbség mutatkozik a Mikulás személyét illetően is. A nyugat-afrikai országban ugyanis nem a Mikulás, hanem egy Bayka nevű öregember járja az utcákat, aki gonosz és még ajándékot sem hoz. Inkább nevezhetnénk a Mikulás "koldus rokonának", mert az ő szokása az, hogy ajándékokat kér, ezért is terjedt el Libériában az a karácsonyi köszöntés, melyet "Adj nekem valami szépet karácsonyra!" formában lehet a legérthetőbben lefordítani.
A gyarmati hagyományok több afrikai ország karácsonyi étkezési szokásait meghatározzák. Dél-Afrikában például az angol konyha remekei kerülnek december 25-én az asztalra. A sült pulyka, kacsa, roston sült marha vagy malac elfogyasztása után a karácsonyi sütemények között ott található a karácsonyi puding, illetve a piték változatos sora is. A legkedveltebb édesség azonban a hagyományosan dél-afrikai malva puding, mely baracklekvárral készül.
Angolában pedig a portugál karácsonyi ételek sorával találkozhatunk. A fonge kaszavalisztből készült polenta (puliszkaszerű étel), melyet pulykával, csirkével fogyasztanak, de kerülhet az asztalra rizs, spagetti és sült krumpli is. Az ozido de bacalhau szintén a karácsonyi ételek közé tartozik: főtt, hideg hal zöldségekkel, míg a calulu sült marha vagy sült hal, melyet paradicsommal, fokhagymával, okrával, édesburgonyával és spenóttal készítenek. A legnépszerűbb angolai karácsonyi desszert a bolo rei, vagyis a karácsonyi kuglóf, melyet szintén a portugál konyhából vettek át, de ezt is afrikai utakon fejlesztették tovább.
Ghánában a karácsonyi időszak egybeesik a kakaó betakarítási munkáinak végével, így tulajdonképpen már egész decemberben az emberek a karácsonyra készülnek, és már december 20-án elkezdődik az afrikai hangulatú, fesztivál jellegű ünnepségsorozat, amely januárig tart. A nagy meleg ellenére itt is nyugati mintára díszítik fel otthonaikat, december 25-én, karácsony napján pedig jön a karácsonyi ebéd és a családi összejövetelek időszaka. A ghánai karácsonyi asztalon jellemzően az okra-leves jelenik meg, illetve kecske zöldségekkel és fufuval (kaszavapürével).
Kenyában is a karácsony az az időszak, amikor a családok megpróbálnak minél több időt együtt lenni. Sokan a városokból szülőfalujukba utaznak, ahol családjuk nagyobb része él. Az év során gyakran ez az egyetlen alkalom, amikor a nagycsaládok egymással találkoznak, így ez különösen fontos szerepet ad a karácsonynak. A házakat és templomokat színes léggömbökkel, szalagokkal, papírdíszekkel, virágokkal és zöld levelekkel díszítik, de vannak olyanok, akik ciprusfát öltöztetnek karácsonyi díszekbe. Ugyan az utcán nincs hó, de az üzletekben mindent műhó lep el. A Mikulás pedig nem rénszarvas-szánnal, hanem jobb híján egy terepjárón, tevén vagy akár kerékpáron érkezik a főbb kereskedelmi helyszínekre.
A legtöbb zimbabwe-i ember számára a karácsony az istenszolgálattal kezdődik, mely után a családok és szomszédok egymást látogatják, közösen esznek, apró ajándékokat visznek egymásnak. Az utcákon karácsonyi és ismert popzenék hangzavara hallható, mindenki ünnepel és a legszebb ruhájába öltözik. A gyerekek már karácsony előestéjén megkapják az ajándékaik, hogy másnap a templomba már szép ruhába menjenek, illetve barátaiknak megmutathassák, mit kaptak a Mikulástól. A díszek az európai kultúrából kerültek át ide is, de sok esetben az üdvözlőlapokon megjelennek az afrikai vadállatok is. A zimbabwe-i Mikulásnak különös szokása, hogy tűzoltóautón érkezik a gyerekekhez.
Az egyházi ünnepeknek talán Kongóban van a legnagyobb jelentősége, ahol karácsonykor óriási koncerteket adnak a templomokban, több órás műsoridővel, akár 5-6 kórus fellépésével, akik a teremtés történetétől kezdve Heródes király történetéig bármit előadhatnak, mégis e kettő a legjellemzőbb. A karácsony Kongóban elsősorban egyházi ünnep, és csak felületesen kötődik a kereskedelemhez olyannyira, hogy nem is szokás ajándékot adni egymásnak. A templomi ünnepségsorozat után a családok közösen étkeznek, és igyekeznek jobb ételt tenni az asztalra, mint máskor, aki megteheti húst is eszik ilyenkor.
