Az Egészségügyi Világszervezet egy hete arra figyelmeztetett, hogy a koronavírus afrikai elterjedése magas kockázatot rejt magában, hiszen a nagy népsűrűségű nyomornegyedekben, illetve menekülttáborokban a lakosság különösen ki van szolgáltatva a vírus terjedésének. Afrika pedig egyértelműen nem áll készen egy koronavírus okozta járvány megállítására. A WHO felajánlotta, hogy a veszélyeztetett országokat segíti az előkészületekben, hiszen olyan kihívásokkal kell szembenézniük, melyekkel jelenleg sem tudnak megküzdeni, és az olyan nehézségek, mint pl. a korlátozott laboratóriumi kapacitás vagy a már meglévő fertőzések növelhetik a terjedési kockázatot. 

Az Egyesült Nemzetek Egészségügyi Szervezete erőfeszítéseinek nagy részét a kontinens 13 kiemelt prioritással rendelkező országára összpontosítja. A kiemelt fontosságú országok listáján elsősorban olyan országok szerepelnek, amelyek vagy közvetlen járatot indítanak Kínába, vagy nagy mennyiségű utazót vonzanak Kínából. Ide tartozik Algéria, Angola, Elefántcsontpart, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Ghána, Kenya, Mauritius, Nigéria, Dél-Afrika, Tanzánia, Uganda és Zambia. Az említett országok mellett azonban más afrikai államok is reptéri ellenőrzéseket vezettek be, mint pl. Etiópia, vagy teljesen megtiltották a Kínából érkező utasok belépését az országba, mint pl. Gabon. Szinte minden afrikai kormány szigorú átvilágítást vezetett be a belépési pontokon, különösen a repülőtereken. Elefántcsontpart, Kenya, Etiópia és Botswana pedig gyanús eseteket is rögzített, azonban Botswana kivételével mindenki arról számolt be, hogy a tesztek negatívak voltak. Az afrikai légitársaságok az Ethiopian Airlines kivételével törölték a kínai menetrend szerinti járatokat.

A Kína és Afrika közötti kapcsolatokat nem lehet teljesen megszakítani, megfelelő kontroll nélkül pedig nem lehet fenntartani. Vuhan tartományban pl. mintegy 5000 zambiai diák tanul, akiknek a mielőbbi hazaszállítását a zambiaiak éppen a napokban sürgették. Mindemellett a vírus megjelenése Kína és az afrikai gazdasági partnerek számára is komoly veszteségeket okozhat. 2009 óta ugyanis az ázsiai ország Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere az USA után. Bár a vírus egyelőre - Botswana egyetlen regisztrált esetét kivéve - nem jelent meg a kontinensen, mégis alapul szolgálhat Kína afrikai gazdasági térvesztéseihez. Szváziföld például a koronavírusra hivatkozva utasította el Kínát, és kérte fel Tajvant az együttműködésre a vírus elleni harcban, mely mögött igazából elsősorban a két ország közötti - régóta áhított - diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megvalósítása áll, melyet Kína korábban minden eszközzel igyekezett megakadályozni.

Források és további információk a témában:

https://www.devex.com/news/africa-needs-early-detection-of-coronavirus-who-says-96460

https://www.africanews.com/2020/02/08/coronavirus-gabon-bans-entry-of-passengers-from-china/

https://focustaiwan.tw/politics/202002030008

https://www.thenewhumanitarian.org/analysis/2020/02/06/Coronavirus-Kenya-Africa-2019-nCoV

http://www.rfi.fr/en/international/20200205-Coronavirus-Zambians-want-students-repatriated-China

https://www.scmp.com/news/china/society/article/3049137/chinas-african-partners-watch-and-wait-impact-coronavirus-trade

https://www.africanews.com/2020/02/07/ivory-coast-tests-suspected-coronavirus-case/

2000 óta a kesudió termesztése négyszeresére nőtt nem csak Ghánában, de az egész kontinensen. Ghána az elmúlt évtizedben elsősorban export céljából növelte a kesudió-termelést Kelet-Bono, Bono és Ahafo régiókban. A növekedés eredményeként Ghána az egyik legnagyobb kesudió-termelővé vált Afrikában, és jelenleg a termesztett nyers kesudió több mint 98%-át Indiába és Vietnámba exportálja.

Szakértők szerint globális szinten a kesudió iránti kereslet évente mintegy hét százalékkal nőtt, ennek alapján a kesudió 2021-re várhatóan a globális diópiac 29%-át fogja kitenni. A Ghanaian Times szerint azonban a 2020-as idényben nézeteltérés támadt a gazdák és a vevők között a dió árát illetően, ugyanis míg a gazdák 800 ghánai cediért akarják értékesíteni a kesudió tonnáját, a felvásárlók továbbra is ragaszkodnak a 700 cedis árhoz tonnánként.

A Ghánai Nemzeti Kesudió-termelők Szövetségének elnöke, Nana Adu Boaponsem XI, azt állítja, hogy a felvásárlók túl sokáig "rövidítették meg" a gazdákat az alacsony árakkal, ezért született döntés a tisztességes ár mellett a jelenlegi szezonban. Mindez elsősorban az ágazatban levő szabályok hiánya miatt következhetett be, melyet 2020-ra sikerült orvosolni. Az elnök szerint mivel a kesudió-termelés potenciálisan jelentős devizakereskedelmi ágazattá válhat az ország számára, ezért a kakaóhoz hasonlóan szabályozni kell a mezőgazdasági termelők javára, akik eddig hátrányos helyzetben voltak. A szövetség által indított politikai és tervezési kezdeményezések biztosíthatják, hogy Ghána társadalmilag és gazdasági szempontból is profitáljon a kesudió iránti növekvő globális igényből, valamint hogy az ország átfogó fejlődésének támogatása érdekében devizát szerezzen.

Forrás: https://allafrica.com/stories/202002040766.html

Decemberben már a magyar sajtóban is megjelentek a hírek, miszerint kiszáradt a Zambia és Zimbabwe határán fekvő Viktória-vízesés (Mosi-oa-Tunya), mely az UNESCO Világörökség részeként 1989-től nemzetközi védelemben is részesül. A kutatók a klímaváltozás egyértelmű bizonyítékaként mutatták be a világsajtóban a megdöbbentő képsorozatokat a világ egyik legszélesebb zuhatagának eltűnéséről. 200 hosszú nap után azonban tegnap végül megérkezett az eső Zambiába. Ez az esőmennyiség természetesen még nem adta vissza az eredeti állapotát a vízesésnek, de meghozta a reményt, hogy az aszály után idővel ismét szokásos szépségében fog ragyogni a Viktória-vízesés, mely az átfolyt vízmennyiség tekintetében a világon a tizenegyedik helyen áll. 

Ugyan a két ország számára áramot biztosító Kariba vízerőműnél levő gát újra megtelt, a válságos időszak még nem ért véget. Az eső mennyisége ugyanis egyelőre nem elegendő. Az aszály idején tapasztalható akár napi 10-15 órás áramkimaradások még mindig fennállhatnak. Zambia számára az egyik legnagyobb kérdés, hogy vajon meddig és mennyi eső fog esni. 

A hosszú szárazság komoly következményekkel járt, hiszen az áramkimaradások miatt a lakosság más energiaforrások felé kellett, hogy forduljon. A főzéshez fát használtak, így az erdőirtások újabb problémákhoz vezethetnek, hiszen mindez a talaj romlását és az esőzés megváltozását eredményezheti. Akik megtehették generátorokat üzemeltettek, de a válságos helyzetben a benzinárak is megemelkedtek, így a társadalom szegényebb rétegei egyszerűen nem választhatták ezt az alternatívát. Az aszály az ország teljes munkavállalóinak 85 %-át érintő mezőgazdasági ágazat számára is komoly gondokat okozott. Különösen a kistermelők számára okozott nehézséget, akik nem férnek hozzá kutakhoz, nem tudtak még önellátásra sem termelni, így az élelmiszerhiánnyal is meg kell küzdeniük. Az ország másik fontos ágazata a turizmus pedig a média által bemutatott hírek miatt szenvedett károkat. Az idei esős évszak így Zambia életében fontos kérdésekre fog választ adni...

Forrás: https://elpais.com/elpais/2020/02/03/planeta_futuro/1580730329_614411.html

Még a mozambiki polgárháború alatt (1977-1992) a Gorongosa Nemzeti Parkban a nagy állatok populációja erősen megfogyatkozott, mely egy meglehetősen invazív cserje, a Mimosa pigra elterjedését eredményezte. Az elmúlt években több tanulmány is foglalkozott azzal, hogy milyen fontos lenne a nagy növényevők, mint például a gyűrűsfarkú víziantilop (Kobus ellipsiprymnus) visszatelepítése a nemzeti parkba. Az állatok ürülékét vizsgálva ugyanis megállapították, hogy a Gorongosa öt nagy növényevőjének is fő tápláléka a mimóza, így végül az elmúlt évtizedben a nagyvadak visszatelepítésével a park ökoszisztémáját mindössze tíz év leforgása alatt sikerült helyreállítaniuk. A visszatelepítés sikerét a Nature Ecology & Evolution című tudományos szaklapban közölt tanulmányban mutatták be és bizonyították vizsgálataikkal, melyet 2013 és 2018 között végeztek. Az eredmények azt sugallják, hogy a vadállomány visszatelepítése potenciálisan hasznos stratégia a környezet romlásának megfordításához Afrika védett területein.

Forrás: https://www.nature.com/articles/d41586-020-00093-6

A témával foglalkozó tanulmányok: 

https://www.researchgate.net/publication/313680020_Adaptive_Management_of_the_Invasive_Shrub_Mimosa_pigra_at_Gorongosa_National_Park

https://repositorio.ul.pt/bitstream/10451/18308/1/ulfc114527_tm_marcia_vieira.pdf

A sztrájkoló zimbabwei orvosok megállapodtak abban, hogy visszatérnek a munkába, miután Strive Masiyiwa milliárdos 6,25 millió dolláros keretet ajánlott fel az orvosok jólétének megkönnyítésére az országban. A dél-afrikai ország állami kórházaiban dolgozó fiatal orvosok szeptember óta tiltakoznak az alacsony bérek ellen, melyet Zimbabwe gazdasági válsága csak súlyosbított. Két hónappal később a Kórházi Orvosok Szövetsége (SHDA) csatlakozott a fiatal kollégákhoz, mondván, hogy már nem tudnak megbirkózni az országban uralkodó rossz munkakörülményekkel és az egészségügyi intézmények rossz állapotával.

A Masiyiwa által felajánlott összeg egyelőre véget vetett a sztrájkoló szakszervezetek és a kormány közötti bérháborúnak. A milliárdos családjának kezelésében levő HigherLife Alapítvány orvostudományi ösztöndíja havi támogatást fog fizetni az állami kórházakban dolgozó orvosoknak az elkövetkező fél évben - jelentette be az alapítvány a CNN-nek kiadott nyilatkozatában.

Masimba Ndoro, aki a Zimbabwei Kórházi Orvosok Szövetségének tagja, azt nyilatkozta, hogy a szövetség - amely az ország 1600 kormányzati kórházában és klinikájában dolgozó 600 orvos képviselője - tagjainak fele már regisztrált az alapítványnál. Ndoro azt mondja, hogy a fizetésen kívül semmi sem változott, éppen ugyanazok között kell folytatniuk a munkát, ahogy korábban, ami embertelen a betegek számára. Az orvosszövetség az állami kórházak sajnálatos helyzetét "néma népirtásnak" írta le, és azt mondta, hogy továbbra is folytatni fogja a kormány bevonását az áldatlan állapotok tartós megoldásának megvitatásába.

Forrás: https://edition.cnn.com/2020/01/23/africa/zimbabwe-billionaire-doctors-strike/index.html

Korábbi cikkünk a sztrájkoló orvosokról: https://1percafrika.blog.hu/2019/12/01/a_zimbabwe-i_orvosok_nem_fogadjak_el_a_munkaba_valo_visszateres_lehetoseget

Az elmúlt 70 év legsúlyosabb sáskainváziója vonul végig Kelet-Afrikán. Az ugandai hatóságok azt tanácsolták a lakosságnak, hogy halmozzanak fel élelmiszerkészleteket, mivel a kártevők inváziója megközelítette a kenyai határt, hiszen az onnan mindössze 166 km-re levő Samburu és Turkana területeket is ellepték már a rovarok. A sivatagi sáskák rajai négyzetkilóméterenként akár 150 millió példányból is állhatnak, és a teljes növényzetet elpusztítják. A rajok a széllel vándorolnak, és egy nap alatt 100–150 kilométert tehetnek meg. Egy átlagos raj napi 2500 ember halálát okozhatja az utánuk maradó élelmiszerhiány miatt. 

"Ez a legrosszabb invázió, amit Etiópiában és Szomáliában láttunk 25 év alatt" - mondta a 70 éves Rosanne Marchesich, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének sürgősségi vezetője. "Mindkét ország milliói már megbirkóztak előbb az aszály, majd az áradások állandó kockázatával, ami mellett a szomáliai szélsőséges csoportok támadásai teszik még nehezebbé életüket."

Kelet-Afrikában a 2019-es év meglepően sok csapadékot hozott. Az Indiai-óceán Kelet-Afrika partjainál levő, gyorsan felmelegedő vize egyre több esőzést és ciklonokat okozott. A heves esőzések és a melegebb hőmérséklet kedvező feltételeket kínál a sáskák elszaporodásához, 2019-ben ezek a körülmények extrémekké váltak.

A szakértők nem tudják pontosan megmondani, hogy mikor ér véget az invázió, de ha nem sikerül megfékezni a kártevőket, 2020 nyaráig a sáskák száma 500-szorosára is megnövekedhet.

Forrás: https://www.africanews.com/2020/01/24/uganda-on-alert-as-kenya-struggles-to-stop-locust-swarms/

Az algériai Timgad a Szahara homokjában volt eltemetve csaknem ezer évig. A 18. században még senki sem hitt a város első felfedezőjének, a skót James Bruce-nak, aki 1765-ben azt állította, hogy a sivatag homokja egy római várost rejt. Mindössze 1881-ben kezdték el, és 1950-re tárták fel a teljes, 50 hektáros területet. Az egész világon - beleértve Rómát is - itt található az ókori kultúra egyik leglenyűgözőbb maradványa.

Az ortogonális elrendezésű várost eredetileg Traianus császár alapította i. sz. 100-ban, a közelben élő nyugalmazott katonák településeként, mely néhány generáció múlva már egy tízezres méretű várossá fejlődött. Az ott élők közül a legtöbben nem is láthatták Rómát, mégis Timgad jelentős erőfeszítéseket tett a magas kultúra és a római identitás megőrzéséért, annak ellenére, hogy ezer kilométerre volt az olasz várostól. Hűségükért cserébe a helyi elit részesedést kapott a nagy és hatalmas birodalom kínálta előnyökből: katonai és jogi védelmet kaptak, nem beszélve a modern város nyújtotta kényelmi lehetőségekről, például a római fürdőházakról, színházakról és egy fantasztikus közkönyvtárról, mely második századi vallási, hadtörténeti és a jó kormányzást bemutató kéziratoknak adott helyet, és ma már az UNESCO világörökség része.

Ismeretlen művész elképzelése a működő timgadi könyvtárról

A régi berber nyelven Thamugadiként emlegetett városban összesen 14 fürdő maradványait tárták fel, illetve egy római papucsot ábrázoló mozaikot egy 1. vagy 2. századból származó timgadi ház bejáratánál,„BENE LAVA” felirattal, amely azt jelenti: „jól mosd meg”. Ezt a mozaikot, valamint a több mint 200 Timgadban található gyűjteményt egy múzeumban tárolják, a helyszín bejáratánál. Fennmaradt továbbá egy homokkőből készült 12 m magas diadalív, egy jó állapotban lévő 3500 férőhelyes színház és egy székesegyház.

Forrás: https://www.messynessychic.com/2020/01/15/buried-in-sand-for-a-millenia-africas-roman-ghost-city/

Képek: Brian Blake, Life Magazine, 1965

Nyugat-Afrika elsődleges, természetesen kialakult esőerdőinek utolsó maradványait őrzi az elefántcsontparti Taï Nemzeti Park. Gazdag, természetesen kialakult növényvilága és az ott élő, veszélyeztetett emlősfajok, mint pl. a törpe víziló vagy az ott található 11 majomfaj, nagyfokú tudományos érdeklődés tárgyai. A Taï Nemzeti Park öt emlősfaja szerepel a veszélyeztetett fajok vörös listáján: a törpe víziló, a törpe vöröskolobusz, leopárdok, csimpánzok és a libériai bóbitásantilop.

A Taï Nemzeti Park mintegy 100 km-re fekszik a tengerparttól, Libéria határán, a Cavally és a Sassandra folyók között. Területe 3300 km² egy 200 km²-es pufferzónával. A parkot 1926-ban hozták létre az őserdő megóvása érdekében. 1972-ben pedig megkapta a nemzeti park státuszt. Éppen tíz évvel később, 1982-ben pedig az UNESCO Világörökség része lett.

A csodálatos park sötét oldala, hogy egyik fő melegágya az ebola vírusnak, mely Elefántcsontarton és Libériában több ezer ember halálát okozta. A WHO a Nemzeti Park területén több megbetegedett állatot is megfigyelt és számos kutatást végzett a vírus leírását illetően. 

Források:

https://www.parc-national-de-tai.org/fr/start_fr.htm

https://www.nytimes.com/1996/11/24/world/the-hunt-for-the-creature-that-ebola-calls-home.html

https://whc.unesco.org/en/list/195/

Algéria Líbiával határos területein a Nyugat számára eddig ismeretlen iszlám mozgalom jött létre, mely nagyjából 40-45 éve működik. Az itt élő emberek kultúrája a mérsékelt iszlámon, a beduin hagyományokon és az 1960-as évek afrikai szocializmusán alapszik. Ezeknek az embereknek az egyetlen, választott fegyverneme a költészet.

A beduinok számára az egyik kifejezési forma az orális költészet, melynek darabjait jellemzően az arab nyelv hasszánijja dialektusában fogalmazzák meg. Ezt a nyelvjárást elsősorban a szaharávik és Mauritániában az arab-berberek beszélik. Eredetileg a Beni Ḥasszán beduin törzsek használták, akik a 15. és 17. században kiterjesztették tekintélyüket Mauritániában, Marokkó délkeleti és a Nyugat-Szahara legnagyobb részén. A hasszánijja nyelv ma már szinte teljesen felváltotta az eredeti berber nyelvek használatát a térségben. Noha egyértelműen egy nyugati nyelvjárás, a hasszánijja viszonylag távol áll az arab nyelv többi maghrebi változatától. Elsősorban a zenaga-berber és a wolof nyelvek gyakoroltak rá hatást. Napjainkban Algériában, Líbiában, Marokkóban, Mauritániában, Maliban, Nigerben, Szenegálban és a Nyugat-Szaharában is használják.

A költészetnek a beduinok életében kétféle szerepe volt: gyakorlati és kulturális.  A táj dicsérete által egyben tudást adnak arról, hogy milyen föld jó a szarvasmarha tartására vagy hol vannak vízforrások. A beduin költészet szellemi gyakorlat, mely történeteket mesélhet, identitást fejezhet ki vagy híreket továbbíthat. Előadása összekapcsolódik a vendéglátási hagyományokkal: a lassú tea rituálékra invitáló a négy ajtós tevebőr sátrak mindig nyitva állnak az elhaladó vendégek számára.

Ha napjainkban meghallgatunk egy ilyen költőt, akkor nem meglepő, ha a verssorok között egyszer csak a BMB páncélozott tankokról esik szó. A hagyományos forma ugyanis új tartalommal telítődött a megszállás óta. A költők szállítják az amerikaiak által felfegyverzett marokkói erők elleni sivatagi gerillaháború híreit.

Az egyik leghíresebb költőnő, aki a tindoufi menekülttáborban él, a 90 éves al-Khadra. Fiatal nőként nem tudott olvasni vagy írni, ezért verseket és dalokat tanult, a holdfénynél hallgatva őket a Szahara költőinek előadásain. A háború előtti időszakban olyan verseket énekelt, amelyek elsősorban „a nő szépségét ünnepelték”, de a háború után „csak egy hangsúlyos témája maradhatott: inspirálni, bátorítani és dicsérni egy olyan hadsereget, amely a nagy veszélyben levőket megmentheti az életük kockáztatásával”. BMB tankokról szóló verse szintén híreket terjesztett arról, hogy a hadsereg elfoglalt ellenséges tankokat.  

Források:

https://peacenews.info/node/7208/poetic-resistance%EF%BB%BF

https://www.influxpress.com/settled-wanderers

https://www.aljazeera.com/programmes/poetsofprotest/2012/08/2012829133110829155.html

Az ENSZ az emberi jogok súlyos megsértését még csak nem is dokumentálja a térségben - fogalmazza meg éles kritikáját Aminatou Haidar emberi jogi aktivista.

Nyugat-Szahara az utolsó gyarmat Afrikában. A gyarmat, melyet Marokkó ural. 1975-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólította a megszálló Marokkót, hogy "azonnal vonja ki katonai csapatait és telepeseit a Nyugat-Szahara területéről". Ez több mint 300 000 marokkói telepest jelentett, akiket Marokkó küldött a Nyugat-Szaharába. Azóta azonban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tett semmit annak érdekében, hogy az akkori kérését érvényesítse, Franciaország ugyanis, mint vétójogi hatalom Marokkó oldalán áll. Csak a MINURSO ENSZ-misszió (MINURSO = az ENSZ Nyugat-Szaharai kontingense) maradhatott a térségben, amely Marokkó és a Frente Polisario ellenállási szervezet fegyverszünetének felügyelete. Az ENSZ missziójának viszont kifejezetten tilos az emberi jogok megsértését dokumentálnia - állítja Aminatou Haidar a „Blätter für deutsche und internationalpolitik” legfrissebb kiadásában.

Körülbelül negyedmillió szaharávi (nyugat-szaharai) menekült át a határon fekvő, algériai menekülttáborba, Tindouf-ba. Sokan szenvednek az alultápláltságtól vagy éhezéstől. Alexander Gschwind, a térségből régóta tudósító szakértő két olyan orvost idézett, akik az Orvosok határok nélkül (Médecins sans frontières) projekt keretein belül vizsgálták meg a menekültek egészségi állapotát. A vitaminok és a fehérje hiánya pusztító nyomokat hagy a lakosságban: egy generáción belül az átlagos testméret tíz centiméterrel, az átlagos testtömeg majdnem egyharmadával csökkent.  Gschwind találkozott egy lyoni szemésszel is, aki minden évben egy hónapot tölt a Rabouni táborban, és tucatnyi szemproblémával foglalkozik, amelyeket főként a fehérjehiánynak tulajdonít.

2019. október 30-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy évvel meghosszabbította az ENSZ MINURSO mandátumát - ismét az emberjogi jogsértések dokumentálásának tilalmával. De ahogy a nyugat-szaharai bűncselekmények elvesznek a szaharai csendben, úgy bármilyen a térségben működő aktivisták tevékenysége is némaságra talál a mainstream médiában. Azt a hírt sem lehet megtalálni, hogy 2019. december 4-én például maga, Aminatou Haidar vehette át Stockholmban az alternatív Nobel-díjat évtizedes, kitartó, erőszakmentes tevékenységéért, és azért, mert a börtön és a kínzások ellenére békével küzd Nyugat-Szahara lakosságának igazságszolgáltatása és önrendelkezése érdekében.

1975-től Marokkó nemcsak illegálisan fosztotta ki Nyugat-Szahara erőforrásait, hanem katonai erővel is kiterjesztette területét - mondta Haidar. A nemzetközi közösségnek idestova 50 éve lett volna lezárni ezt a botrányt, ma mégis Nyugat-Szahara 600000 fős lakosságából több mint a harmada él menekülttáborban, akik elmenekültek Marokkó emberiség elleni és háborús bűncselekményei elől, ideértve a civilek tömeges legyilkolását, több ezer ember elrablását és a fogvatartottak szisztematikus kínzását.

További információ Aminatou Haidar munkásságáról angol nyelven:

https://www.rightlivelihoodaward.org/laureates/aminatou-haidar/

Forrás németül:

https://www.infosperber.ch/Artikel/Politik/Grosses-Schweigen-zu-Marokkos-Kriegsverbrechen-in-Westsahara1