Algéria Líbiával határos területein a Nyugat számára eddig ismeretlen iszlám mozgalom jött létre, mely nagyjából 40-45 éve működik. Az itt élő emberek kultúrája a mérsékelt iszlámon, a beduin hagyományokon és az 1960-as évek afrikai szocializmusán alapszik. Ezeknek az embereknek az egyetlen, választott fegyverneme a költészet.
A beduinok számára az egyik kifejezési forma az orális költészet, melynek darabjait jellemzően az arab nyelv hasszánijja dialektusában fogalmazzák meg. Ezt a nyelvjárást elsősorban a szaharávik és Mauritániában az arab-berberek beszélik. Eredetileg a Beni Ḥasszán beduin törzsek használták, akik a 15. és 17. században kiterjesztették tekintélyüket Mauritániában, Marokkó délkeleti és a Nyugat-Szahara legnagyobb részén. A hasszánijja nyelv ma már szinte teljesen felváltotta az eredeti berber nyelvek használatát a térségben. Noha egyértelműen egy nyugati nyelvjárás, a hasszánijja viszonylag távol áll az arab nyelv többi maghrebi változatától. Elsősorban a zenaga-berber és a wolof nyelvek gyakoroltak rá hatást. Napjainkban Algériában, Líbiában, Marokkóban, Mauritániában, Maliban, Nigerben, Szenegálban és a Nyugat-Szaharában is használják.
A költészetnek a beduinok életében kétféle szerepe volt: gyakorlati és kulturális. A táj dicsérete által egyben tudást adnak arról, hogy milyen föld jó a szarvasmarha tartására vagy hol vannak vízforrások. A beduin költészet szellemi gyakorlat, mely történeteket mesélhet, identitást fejezhet ki vagy híreket továbbíthat. Előadása összekapcsolódik a vendéglátási hagyományokkal: a lassú tea rituálékra invitáló a négy ajtós tevebőr sátrak mindig nyitva állnak az elhaladó vendégek számára.
Ha napjainkban meghallgatunk egy ilyen költőt, akkor nem meglepő, ha a verssorok között egyszer csak a BMB páncélozott tankokról esik szó. A hagyományos forma ugyanis új tartalommal telítődött a megszállás óta. A költők szállítják az amerikaiak által felfegyverzett marokkói erők elleni sivatagi gerillaháború híreit.
Az egyik leghíresebb költőnő, aki a tindoufi menekülttáborban él, a 90 éves al-Khadra. Fiatal nőként nem tudott olvasni vagy írni, ezért verseket és dalokat tanult, a holdfénynél hallgatva őket a Szahara költőinek előadásain. A háború előtti időszakban olyan verseket énekelt, amelyek elsősorban „a nő szépségét ünnepelték”, de a háború után „csak egy hangsúlyos témája maradhatott: inspirálni, bátorítani és dicsérni egy olyan hadsereget, amely a nagy veszélyben levőket megmentheti az életük kockáztatásával”. BMB tankokról szóló verse szintén híreket terjesztett arról, hogy a hadsereg elfoglalt ellenséges tankokat.
Források:
https://peacenews.info/node/7208/poetic-resistance%EF%BB%BF
https://www.influxpress.com/settled-wanderers
https://www.aljazeera.com/programmes/poetsofprotest/2012/08/2012829133110829155.html
