Hazánkban az egyik legismertebb kenyai író, aki az ELTE Bölcsész Karának egykori afrikanisztika programját is meglátogatta, 1948-ban született Nanyukiban, Közép-Kenyában. Egyetemi tanulmányai után, melyet részben Kenyában, részben Leeds-ben folytatott, eleinte a filmek világa ragadta magával a fiatal Mwangit, majd a 70-es évek közepén fordult az írás felé, míg nem hivatásává vált. 1975-76-ban a University of Iowán írástechnikai szemináriumokat tartott. Számos nemzetközi elismerést és díjat kapott már korai munkái után is, nemzetközi sikereinek köszönhetően később az Egyesült Államokba települt. 1985-ben a Távol Afrikától című film rendező asszisztense lett, és ismét tevékenykedni kezdett a filmművészet területén.

Meja Mwangi mind regényeiben, mind filmjeiben a kenyai hétköznapi életet, a helyi társadalmi problémákat mutatja be sokszor a humor eszközéhez fordulva, mégis a keserű nevetést hagyva az olvasó vagy néző ajkain. Több mint húsz, angol nyelven publikált kötete közül, összesen öt jelent meg magyar nyelven (http://nektar2.oszk.hu/LVbin/LibriVision/lv_view_records.html), ezzel az egyik legjobban ismert afrikai szerzővé vált Magyarországon.

A gépjárműgyártás korszakának hajnalán, a 20. század elején, több száz kis autóipari vállalat jött létre, majd bomlott fel Amerikában, mikor a vállalkozók felismerték, hogy a társadalom a lovaskocsik után a belső égésű motorral hajtott szállításra tér át. Néhány ilyen korai társaság óriássá vált, amelyek neveit ma is jól ismerjük, mint például a Ford és a Chevrolet. Sokan azonban kis vállalkozások maradtak, és küzdeniük kellett a versenyben a nagyobb gyártók összeszerelő soraival. Az egyik ilyen társaság a CR Patterson & Sons volt Greenfieldben, Ohioban, melynek autógyára a Patterson-Greenfield autógyár volt 1915 és 1918 között. Noha nevét manapság kevéssé ismerik, valójában egy nagyon fontos oka lett annak, hogy mégis bekerült a történelembe: ez a kis autógyár volt és maradt a mai napig az egyetlen afroamerikai tulajdonú és üzemeltetésű autóipari vállalat. 

Charles Richard Patterson rabszolgaként született 1833-ban, Virginiában. Egyesek szerint családja az 1840-es években érkezett Greenfieldbe, Ohio államba, valószínűleg szabadságuk megvásárlása után; mások szerint Patterson egyedül menekült Greenfieldbe, 1861-ben. Abban minden életrajzírója megegyezik, hogy hamar megtanulta a kovács mesterséget, és munkát kapott a lovaskocsi-gyártás területén, és hírnevet szerzett magának kiváló minőségű termékeivel. 1873-ban üzleti partnerséget alakított ki a városban egy másik kocsigyártóval, JP Lowe-vel, aki fehér volt, majd kivásárolta tulajdonostársát, és 1893-ban a CR Patterson & Sons nevű vállalkozás tulajdonosa lett. A cég a századfordulóra már 35-50 alkalmazottal rendelkezett, Charles Patterson pedig köztiszteletben álló személlyé vált Greenfieldben. Gyárában 28 modellt gyártottak, az egyszerű nyitott kocsiktól a nagyobb és drágább zárt kocsikig, melyek orvosok és más szakemberek kedvenceivé váltak. 

Mikor 1910-ben Charles Patterson meghalt, fia, Frederick vette át a vállalkozást, aki hamar felismerte, hogy a lovaskocsik ideje lejárt. A társaság eleinte javítási és helyreállítási szolgáltatásokat nyújtott a „ló nélküli kocsiknak”, amelyek kezdtek elterjedni Greenfield utcáin. 1913-ban már a helyi lapokban hirdette szolgáltatásait, míg végül 1915-ben bejelentette, hogy 685 USD áron elérhető a Patterson-Greenfield autó. Megrendelések sorban érkeztek a társasághoz, és ezzel C. R. Patterson & Sons hivatalosan is belépett az amerikai autógyártók sorába. Az évek során számos kupé és szedán modellt kínáltak, melyet az elegáns „Red Devil” sebességmérő tett különlegessé. Az autók 30 lóerős kontinentális négyhengeres motorral, teljes úszó hátsó tengellyel, konzolrugókkal, elektromos indítással és világítással készültek, valamint osztott szélvédőjük volt a szellőzéshez. A Patterson-Greenfield autó építési minősége ugyanolyan magasra értékelt lett, mint korábban az általuk gyártott lovaskocsik.

A kezdeti remény és az optimizmus azonban meglehetősen rövid életűnek bizonyult. A megnövekedett gépesítés és gyártósorok korszakában a kézzel készített, kiváló minőségű termékeket kínáló független kis üzletek nem tudtak versenyben maradni a gyorsan növekvő detroiti autóipari vállalatokkal szemben. 1939-ben Amerika egyetlen afroamerikai autógyára bezárta kapuit.

Források:

https://nmaahc.si.edu/blog-post/only-african-american-automobile-company

https://aaregistry.org/story/charles-r-patterson-inventor-born/

Az 1994-es ruandai genocídium új fejezeteket írt a népirtások történetében, és egyben a nemzetközi békefenntartók egyik komoly kudarca volt Afrikában. 1994. április 7-én a ruandai hutuk erőszakkal fordultak a tutszi kisebbség ellen, akiket árulóknak tartottak, száz nappal később már egymillió volt a halálos áldozatok száma - főleg a tutszik közül, de mérsékelt, "tutszi-szimpatizáns" hutuk is voltak köztük.

A nemzetközi erők azonban nem foglalkoztak a kérdéssel. Ugyanebben az évben lett elnök Nelson Mandela, aki az első fekete elnök lehetett Dél-Afrikában, így Afrika az ottani anarchia és erőszak miatt elsősorban délnek fordította tekintetét. Az Egyesült Államok Szomáliában elszenvedett kudarcai miatt nem tervezett beavatkozást Ruandában: "Nem hiszem, hogy megszüntethetnénk az erőszakot, de talán csökkenthetnénk. Sajnálom." - nyilatkozta Bill Clinton a ruandai mészárlások kapcsán. Franciaországot többször is megvádolták azzal, hogy támogatta a hutu felkelést, Paul Kagame, a 2000 óta hivatalba lépett, jelenlegi ruandai tutszi elnök, aki véget vetett a népirtásnak, a francia hadsereg tevékenységét "színészetnek" minősítette. Az ENSZ 2500 fős csapata ugyancsak tétlen volt, bár az ENSZ vezetője akkoriban éppen a ghánai Kofi Annan volt. (Nem mellesleg alig egy évvel a ruandai népirtás után a boszniai Srebrenicában szintén a holland békefenntartók jelenléte ellenére követtek el népirtást a boszniai muszlimok körében.)

Ruandában a jövő generációi így örököltek meg egy nemzeti rémálmot. Bár a gyilkosságok véget értek, az etnikai megkülönböztetés nem feltétlen. Paul Kagame vezetése alatt Ruanda az Egyesült Államok támogatásával hamar fejlett afrikai országgá nőtte ki magát. Városai tiszták és alacsony a bűnesetek száma. Sokan a szingapúri gazdaság rohamos fejlődéséhez hasonlították afrikai ország gazdasági növekedését.

2014-ben, amikor Ruanda a népirtás 20. évfordulójára emlékezett, a The New York Times szerkesztősége az országot a rendfenntartás és relatív jólét szigeteként üdvözölte egy szegény és politikailag ingatag régióban. De felsorolva a jelenlegi kormány akkori polgári és politikai jogi korlátozásait - beleértve a fogvatartásokat, a kínzásokat, az eltűnéseket és a gyilkosságokat, a cikk arra a következtetésre jutott, hogy „a ruandai népirtás mérgező örökségének kezelése az egyetlen módja a jövőbeli tragédiák megakadályozásának, hiszen ez a legjobb módja annak, hogy tiszteljük Ruanda halottait."

Miközben ugyanis a nyugati hatalmak lelkiismeret-furdalásától kísérve Kagame rezsimje egyre jobban megerősödött, egyre kevésbé volt toleráns. Az elnéző nyugati politikának köszönhetően történhetett meg az is 2015-ben, hogy egy alkotmánymódosításnak köszönhetően a ruandai elnök 2034-ig biztosította magának a hatalmat, miután a 2017-es választásokon megdöbbentő módon 98,8 %-os szavazati aránnyal nyert.

Jelenleg Ruandában ugyan a hutuk és tutszik békében élnek, mégis ott lebeg a népirtás emléke az ország levegőjében, amelyet a kormány megbocsátást és az etnikai megbékélést támogató törvényei nem feltétlen segítenek elő. A 2000-es évek elején Paul Kagame kormánya elfogadta azokat a törvényeket, amelyek lehetővé tették a népirtás bűncselekményéért elítélt személyek számára, hogy a börtönből kikerüljenek, ha bocsánatot kérnek a túlélőktől. És ők természetesen mind bocsánatot kértek. A tutszik számára az effajta bocsánatkérés nem elfogadható, így felerősítette újra a konfliktust, mindezt Kagame rezsimjének erősödése, az ellenzék erőszakos felszámolása nem csökkentette.

Mindezek mellett vannak olyan példák, amikor hutu és tutszi családok meg tudnak békélni. Egy kis ruandai települése egy tutszi család megmaradt tagja újra találkozott a családtagjait legyilkoló a hutu szomszédokkal, akik a nemzeti megbékélés jegyében bocsánatot kértek. A tutszi túlélő megbocsátott. Mikor megkérdezték tőle az újságírók, hogy tudta megtenni, csak ennyit mondott: "Aki pedig nem tud örökké haraggal élni, az végül megbocsát..."

Források:

https://www.latimes.com/world/la-fg-rwanda-genocide-anniversary-20190406-story.html

https://www.nytimes.com/2019/04/06/world/africa/rwanda-genocide-25-years.html

A dél-afrikai ország kormánya jelenleg olyan politikát folytat, mely a világsajtóban is nagy figyelmet kap, hiszen egyre inkább visszaszorítja a vadon élő állatok védelmét. De az egyre fogyatkozó létszámú elefántok mellett ki kell emelni, hogy hasonlóan nagy veszélyben van a média szabadsága és a jogállamiság is. Sajnálatosan az afrikai országokban nem ritka ez a magatartás, de Botswana mégis komoly csalódást jelent, hiszen ez az afrikai ország úgy vonult be a köztudatba, mint ami a jó kormányzásáról és demokráciájáról híres. Az elmúlt időszakban azonban erősen megnövekedtek a rendőri túlkapások, az ellenzék fizikai zaklatása és munkájának ellehetetlenítése - ami különösen a választások utolsó hónapjaiban hatékonyan akadályozza meg egy erős ellenzék létrejöttét. Mindez különösen azért elkeserítő, mert több mint 50 év alatt először jelentkezik bármilyen fenyegetés és veszély a kormányzó párt részéről az ország politikusai irányába. Bár Botswana alacsony népsűrűségű, de nagyon szegény országként nyerte el függetlenségét, a gyémántlelőhelyek felfedezésének és a jó kormányzásnak köszönhetően az országban az infrastruktúra, az oktatás ás az egészségügy hamar fejlődésnek indult. A jelenlegi helyzet Ian Khama, a függetlenséget kivívó elnök, Seretse Khama fia 2018-as lemondásával kezdődött. Az elmúlt két évben tett kormányzati lépések pedig egyre inkább a legsötétebb politika bugyraiba lökik Botswanát.

Forrás: https://foreignpolicy.com/2019/10/02/its-not-just-elephants-that-are-under-attack-in-botswana-duma-boko-masisi-khama/

Malawi elnök péntek este Harry hercegnek egy hatalmas, fényes zöld papírba csomagolt könyvet ajándékozott, hogy továbbra is megerősítse a Nemzetközösség kapcsolatait a herceg afrikai útja során. Mutharika elnök, aki az 1960-as években Londonban tanult, a herceget magánbeszélgetésre invitálta, mielőtt a fiatal herceg fogadásra indult a brit főbiztos rezidenciájába, ahol beszédet mondott. Meghan Markle az akkor épp négy hónapos Archie-val Johannesburgban maradt, de egy aznapi Skype-hívással meglepte egy női jótékonysági szervezet dolgozóit. A Lilongwe-i Nalikule Oktatási Főiskola könyvtárában a televízió képernyőjén megjelenő sussex-i hercegnő Johannesburgból köszöntötte a fiatal nőket, akik válaszul egy dalt énekeltek neki.

Harry herceget dalokkal és táncokkal köszöntötték az iskola diákjai, mielőtt a könyvtárban 40 fiatal CAMA nővel és a CAMFED Malawi nemzeti igazgatójával, Harold Kuombolával beszélgettek az ifjúság oktatásáról. A lelkes herceg az Instagramon is beszámolt látogatásáról, ahol külön bejegyzésben ismertette a CAMFED munkáját és bemutatta annak 20 éves öregdiák hálózatát, a CAMA-t, amelynek Malawiban 17 500 tagja van. Ezek az emberek azért dolgoznak, hogy gyermekeiket az iskolában tarthassák, hogy pozitív példaképek és vezetők legyenek, akik arra törekszenek, hogy a közösségeiket kiszabadítsák a szegénységből. Az elmúlt 25 évben a projekt keretén belül a szegények tandíjait, egyenruhákat és tankönyveket adományoztak, hogy a tizenéves lányok befejezhessék tanulmányaikat, és hogy esélyt adjanak azoknak a családoknak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy gyermekeik iskolába járhassanak.

Ezután Harry herceg a brit főbiztos által szervezett fogadáson vett részt, hogy kiemelje a közös kapcsolatokat, és megerősítse az Egyesült Királyság és Malawi közötti értelmes, modern partnerséget.

Forrás: https://www.dailymail.co.uk/news/article-7518037/Malawian-President-Peter-Mutharika-greets-Prince-Harry-huge-book-wrapped-green-paper.html

A Nkhata-öbölben, Kachere Kastle-ben évente megrendezésre kerülő háromnapos nemzetközi fesztiválon ismét számos résztvevő érkezett Malawiba, nemcsak az ország különböző pontjairól, hanem mintegy 65 %-ban Malawi határain túlról is. Salim Bagus ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter éppen ezért reményét fejezte ki, hogy az idei Lake of Stars fesztiválon résztvevő külföldiek pozitív élményekkel és az ország jóhírét továbbítva térnek vissza hazájukba. Kihangsúlyozta, hogy az esemény lendületet adhat az ország gazdaságának, hiszen láthatóan előremozdítja az idegenforgalmat. 

A fesztivál minden évben Afrika harmadik legnagyobb édesvízű tavánál, a Malawi-tó partján kerül megrendezésre. Az idei esemény számos legendás és fiatal művészt vonzott Malawiból, Zambiából, Zimbabwéből és Dél-Afrikából. A múlt pénteken kezdődött fesztivál csúcspontját szombaton érte el, amikor Faith Mussa, a Malawi egyik kedvenc előadója lépett a színpadra. A fellépők között szerepelt a dél-afrikai, zulu származású Amanda Black és a Malawi legismertebb dancehall énekese, Malinga Mafia, aki legújabb számát kifejezetten a fesztivál alkalmából adta elő, de szintén fellépett a Jacaranda Zeneiskola, a Lazarus és a Raising Malawi Band.

A fesztiválra nemcsak a kontinensről, de Európából is érkeztek látogatók, akiket egytől egyig lenyűgöztek az ország kultúrája és ételei.

A fesztivál honlapja: https://lakeofstars.org/

Forrás: https://malawi24.com/2019/09/30/tourism-minister-hopes-foreigners-will-promote-malawi-in-their-countries/

Burkina Faso északi részén, a sivatagban fekszik Bani települése, mely hét mecsetéről ismert. A falu híres prófétáját, Mohamed al-Hajjot sokan emlegetik a településen, de ritkán látni. Senki nem látta még enni vagy inni, gyalog, mezítláb ment el Mekkába, a zarándoklatra és bár nem tud írni-olvasni kiválóan recitálja a Koránt. Ő építette azt a hét mecsetet, melyet Burkina Faso legfontosabb iszlám kegyhelyeként tartanak számon. A szerkezetükben egyszerű a mecsetek, hasonlóan a Maliban található djenne-i nagymecsethez, fa, agyag- és iszaptégla felhasználásával készültek. Szokatlan módon hat mecset, a világ többi mecsetéhez képest nem mekkai tájolású, hanem a bani központi mecset irányába épültek. A karbantartás hiánya miatt az épületek ősrégieknek tűnhetnek, de valójában a nyolcvanas-kilencvenes évek környékén épültek.

Hivatalosan Bani most a Vörös Zónában van: Mali és Niger szomszédos konfliktuszónáihoz való közelsége miatt a fővárosból, Ouagadougou-ból érkező turisták mára eltűntek, annak ellenére, hogy Bani még mindig egy békés hely, amelyet a terrorizmus, a szélsőségesség vagy a helyi járványok teljesen elkerültek. A környéken a legfontosabb tevékenységek közé az tartozik, hogy az emberek ellátogatnak a sivatagi gáthoz, és a helyi készítésű sört ivása közben a hegy tetején nézik a naplementét, a háttérben legfeljebb a varangyok kórusát hallani, míg a mecsetek csendesen emelkednek a láthatáron.

Forrás: https://roadsandkingdoms.com/2015/the-seven-mosques-of-bani/

Kenya és Dzsibuti kemény csatát vívott New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsának ideiglenes székhelyének megszerzéséért, melyben mindkét fél diplomatái komoly lobbit folytattak a másik kárára a szavazatok elnyeréséért. Dzsibuti, amely elvesztette Kenya ellen az Afrikai Unió ENSZ BT-képviselőjének megválasztását, jelezte, hogy Nairobi jelenlegi határvitát folytat Szomáliával, így az országot nem lehet megbízni a regionális biztonsági ügyek kezelésével. Kenya elutasította a vádakat, mely szerint a problémás térségekben békés eszközökkel igyekszik megoldásra törekedni, különösen, hogy Kenya kiemelkedő szerepet vállal a szomáliai és dél-szudáni menekültek millióinak segítésében, és mindkét válsághelyzetben levő ország kormányának kialakításában.

A vita több mint 90 államfő és több ország delegációja (összesen 196 küldöttség) előtt zajlott. A kenyai diplomaták az „Afrikai Unió jóváhagyott jelöltje” feliratú zászlókat és emblémákat osztottak szét a székekre. Abdel Fattah el-Sisi egyiptomi elnök erőfeszítései Uhuru Kenyatta elnök és Ismail Omar Guelleh elnök találkozójának összehívására az ENSZ Közgyűlés kapcsán szintén nem hoztak megoldást, helyette Dzsibuti állította, hogy őket kell megválasztani egy korábbi, meg nem valósult párbeszéd után.

Végül augusztus 22-én, Oszama Abdel Khalek, az Afrika Unió Egyiptomi Állandó Képviselője egy olyan ülésszakot tartott, amelyen az Állandó Képviselők Bizottsága titkos szavazással 37-13 arányban Kenya mellett szavazott, vagyis Nairobi elérte a szükséges kétharmados többséget az ENSZ BT székhelyeként, mint az AU által jóváhagyott jelölt. Az Afrikai Unió, amelynek nincs szavazata az ENSZ-ben, általában vállalni szokta, hogy támogatja a tagállamokat, hogy „tevékenykedjenek a nevében” az ENSZ Biztonsági Tanácsában. De Dzsibuti másképp gondolta, hiszen Dzsibuti külügyminisztere, Mohamud Yussuf Ali közvetett akadályt állított Kenya megválasztása elé, azt állítva, hogy csak az ő országa képes segíteni Szomália stabilizálását, az AU által lebonyolított "választást" pedig illegálisnak tartotta.

Az ülésen mindkét ország pro és kontra hozott fel érveket Szomáliához fűződő kapcsolatát illetően, hogy megnyerhesse a jövő júniusban megrendezésre kerülő választást. 

Forrás: https://www.theeastafrican.co.ke/news/ea/Battle-for-UN-Security-Council-seat/4552908-5291508-14glxh0z/index.html

Paul Biya, kameruni államfő Joseph Dion Ngute miniszterelnököt bízta meg a szeptember 30-tól október 4-ig tartó nemzeti krízis párbeszédének vezetésével. A tárgyalásoknak várhatóan megoldást kell találniuk Kamerun angolul beszélő régióinak válságára (Kamerunban francia és angol nyelvű tartományok találhatóak). Ez egyfajta bizalmi megbízatás, de mindemellett rendkívül veszélyes is.

1. A térségből származó politikus - Egy angolul beszélő délnyugati állam magasrangú tisztviselőinek családjából származik, ahol hatvanöt évvel ezelőtt született. Szawa gyökereihez fűződő tradicionális vezetőként nagyon szoros kapcsolatot tart fenn régiójával, miközben karrierjét - adminisztratív és politikai - a fővárosban folytatja.

2. Tanár - Yaoundéban és Londonban végezte tanulmányait, a Warwicki Egyetemen (Nagy-Britannia) szerzett doktori fokozatot, az 1980-as években a Yaoundé II Université professzora volt, mint üzletjogi szakértő.

3. Tekintély - 1991-ben a yaoundé-i École Nationale d'Administration et Magistrature intézményének fõigazgatója lett.

4. Lojális - 1997 decembere és 2018 márciusa között a Nemzetközösségért Felelős Külügyminisztérium megbízott minisztere volt. Ezt követően nevezték ki az elnökségért felelős miniszterré. Hűséges Paul Biya iránt, a Rassemblement Démocratique du Peuple Camerounais párt központi bizottságának tagja - tehát a francia oldalon is köztiszteletben álló személyiség.

5. Diplomata - Kamerunt képviselte az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában Genfben és az Emberi és Népek Jogainak Afrikai Bizottságában a gambiai Banjulban. Emellett ő vezette a kameruni delegációt az Afrikai Unió létrehozását eredményező tárgyalásokon, és országának fő képviselője volt a Guineai-öböl Bizottságánál.

6. Bakassi - Az Egyesült Államok égisze alatt működő Kamerun-Nigéria vegyes bizottság tagjaként részt vett a tárgyalásokon, amelyek eredményeként a Hágai ​​Nemzetközi Bíróság Bakassi határvitával kapcsolatos határozata végrehajtásra került.

7. Problémamegoldó - Tavaly májusban közel egy hétig tartózkodott az északnyugati és délnyugati tartományokban megbeszéléseket folytatva a helyi hatóságokkal, politikusokkal, vallási vezetőkkel és a civil társadalom képviselőivel. Minden alkalommal elmagyarázta, hogy Biya elnök a párbeszéd ajánlatát képviselteti vele.

8. Munkára kész - A nemzeti párbeszéd vezetőjeként diszkrét bennfentese lesz a yaoundé-i Palais des Congrès-ben, melynek napirendjén szerepel többek között: a kétnyelvűség kérdése, a decentralizáció, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérése, a leszerelés és a korábbi harcosok reintegrációja.

9. Diaszpóra - Az anglofon válság megoldásában felhatalmazták arra, hogy széles körű konzultációkat folytasson az összes kameruni vélemény és panasz összegyűjtése érdekében. Az elkövetkező napokban küldöttségeket érkeznek a kérdéses területekre, hogy találkozzanak a diaszpórával.

10. Kockáztató - A nemzeti párbeszéd vezetése kiváltság és kockázat is egyben, hiszen ha ezek a tárgyalások kudarcot vallnak, nem kétséges, hogy Biya elnök, aki úgy döntött, hogy a háttérben marad, felelősségre vonhatja őt.

Forrás: https://www.jeuneafrique.com/mag/832642/politique/cameroun-dix-choses-a-savoir-sur-joseph-dion-ngute-premier-ministre-du-cameroun/