A Csád-tó területén, mely évszázadokig a világ hatodik legnagyobb tava volt, a huszadik századtól kezdve soha nem látott kiszáradási folyamat vette kezdetét, a tó vízfelülete pedig jelentősen és tendenciózusan csökkent a hatvanas évektől. A gyarmatosítás előtt a tó vizét ivóvízellátásra és halászatra használták a körülötte élő nomád népek, míg az európai hatalmak meglátták az akkor csaknem Kaszpi-tó nagyságú vízterületben rejlő lehetőséget. Ezt jól mutatja az is, hogy a tó területe négy országhoz tartozott a felosztások után. A Csád-tó vízgyűjtő területe nyolc országból (Algéria, Csád, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Líbia, Niger, Nigéria és Szudán) származott, így mintge negyvenmillió ember megélhetését biztosította. A kiszáradás nyilvánvalóan nem természeti, hanem emberi tevékenységek következtében lezajló folyamat volt. "A természeti környezet megcsonkítása összefüggésben áll a régió országainak gazdasági-társadalmi fejletlenségével: a bokorégetések és az erdőirtás, a növénykultúra mesterséges átformálása, valamint az újabb és újabb mezőgazdasági területek létesítése, a fejletlen szocio-kulturális állapotok szabályozást nem ismerő, fenntarthatatlan megoldási folyamatait tükrözik."

Forrás: 

http://afrikatanulmanyok.hu/application/essay/721_1.pdf

https://ourworld.unu.edu/en/sucking-dry-an-african-giant