1950-ben léptek pályára az első afro-amerikai játékosok az amerikai kosárlabdázás legrangosabb szövetségének (NBA) meccsein. A három játékos Chuck Cooper, Nat "Sweetwater" Clifton és Earl Lloyd volt. Afrika felé azonban a 80-as évektől tekintett ki a szövetség. 1984-ben a 213 cm-es nigériai kosaras, Hakeem Olajuwon a Houston Rockets mezében lépett pályára első afrikai játékosként. 

Az NBA-ben a 21. században már kifejezetten megemelkedett az idegenlégiósok száma, ami a 2016/2017-es játékévben érte el a legmagasabb létszámot 113 fővel, akik a világ 41 országából érkeztek. A legtöbb játékos Kanadából, a volt Jugoszlávia területéről és Afrikából szerepelt a pályán. A múlt szezonban az 54 afrikai ország közül 15 küldött idegenlégiósokat az NBA-be, közülük Nigériából 20, Szenegálból pedig 12 játékos vette fel az Amerikai Kosárlabda Szövetség mezét. Jelenleg az egyik legígéretesebb és legnépszerűbb afrikai újoncnak a kameruni származású Joel Embiidet tartják.

Az első afrikai NBA-sztár, Hakeem Olajuwon, eredetileg futball kapusként kezdte pályafutását, mikor 17 éves korában a nigériai kosárlabdaszövetség felfedezte a benne rejlő tehetséget. Később Olajuwon az Egyesült Államoban kapott lehetőséget, hogy a Houston Egyetemen játszhasson ösztöndíjjal. Az NCAA-ba csak 1982-ben került be, ahol rögtön kiemelkedett társai közül, és el is nyerte az 1983. évi NCAA bajnoki címet. Később 1984-ben a Houston Rockets felhívta őt, hogy később olyan NBA sztárokkal álljon pályára, mint Michael Jordan, Charles Barkley vagy John Stockton. Olajuwon első szezonjában átlagosan 20,6 pontot, 11,9 lepattanót és 2,68 blokkot ért el. Ezt az eredményt a következő években jelentősen megnövelte. 1984-től 2002-ig játszott az NBA-ben, ez idő alatt 12-szer választották All-Stars csapatba, ahol hatszor nyert csapatával, ezzel minden idők legeredményesebb afrikai játékosa lett.

Az afrikai topjátékosok között világhírre tett szert a kongó származású Dikembe Mutombo, aki 216 cm-es testmagasságával Olajuwonhoz hasonlóan szintén center pozícióban játszott több NBA-csapatban is (Denver Nuggets, Atlanta Hawks, Philadelphia 76ers, New Jersey Nets, New York Knicks, Houston Rockets). Olajuwon és Mutombo mellett a dél-afrikai születésű, kanadai Steve Nash is világhírre tett szert, mint irányító eleinte a Dallas Mavericks, később a Los Angeles Lakers színeiben.

Forrás: 
https://face2faceafrica.com/article/meet-hakeem-olajuwon-first-african-player-in-the-nba

Az afrikaiak NBA-szereplését népszerűsítő film ajánlója: 
https://port.hu/adatlap/film/tv/afrika-csucsai--the-air-up-there/movie-4978

A dél-afrikai Kruger Nemzeti Park Afrika nyolcadik legnagyobb természetvédelmi területe több mint 19 000 km²-nyi méretével, központja a mpumalangai Skukuzában található. A park Dél-Afrika északkeleti részén helyezkedik el, nyugaton és délen két dél-afrikai tartomány: a Limpopo és a Mpumalanga határolja - ezek adják teljes területét is, északon Zimbabwe, keleten pedig Mozambik.

A természetvédelmi területet, melyen korábban nomád népek laktak, 1898-ban Paul Kruger, a Transvaal Köztársaság (értsd: Dél-Afrika harmadik) elnöke alakította ki Sabie néven annak érdekében, hogy ellenőrizze a vadászatot, valamint megóvja a számbelileg erősen lecsökkent vadállományt. Ez a terület a mai park déli részén helyezkedik el. A később kialakított Shingwedzi természetvédelmi területtel 1926-ban egyesítették Sabie-t Kruger Nemzeti Park néven, így jött létre az első nemzeti park Dél-Afrikában. 2002 óta a Kruger Nemzeti Park a Nagy Limpopo Park része a Limpopo (Mozambik) és a Gonarezhou (Zimbabwe) parkokkal egységben.

Növényzet szempontjából a park négy nagy részre osztható:

1) Az akáciák és a vörös bokrok területe az Olifants folyótól délre, a park nyugati részén található, ahol a vörös fűz és az akáciák számos fajtája dominál.

2) A tövises bokrok és az elefántok kedvenc gyümölcsét adó marulák vidéke az Olifants folyótól szintén délre, de a park keleti részén található.

3) Az Olifants folyótól északra fekszik a vörös bokrok és a mopane fák vidéke. 

4) A park északkeleti részét szinte teljesen beterítik a mopanecserjék. Ez a fa keménysége miatt rendkívül népszerű az építőiparban, de csak a számára kedvező körülmények között tud megélni. A fát lakó mopane kukacok pedig fehérjében gazdag táplálékot nyújtanak a lakosság számára - természetesen a parkon kívül.

A parkban több mint 500 állatfaj található, melyek közül eredetileg 280 őshonos. A park egyik különlegessége, hogy otthont ad az ún. big five-nak (elefánt, oroszlán, Kaffer-bivaly, orrszarvú, leopárd), az ott élő állatok mindennapjait pedig akár webkamerákon is figyelemmel kísérhetjük Magyarországról is.

Webkamera az Olifants folyónál: https://youtu.be/wXYQo09Y2kc

A nemzeti park weboldala: http://www.krugerpark.co.za/

Az egyenlítői-guineai Bioko-szigeten nemzedékek óta a családok azzal a kockázattal éltek, hogy elveszítik szeretteiket a szúnyogok által terjesztett malária miatt. A 2000-es évek elején a Bioko-szigeten működő olaj- és gázipari társaságok esetében is komoly problémát jelentett a malária, hiszen a szigeten bekövetkezett halálesetek több mint egyharmadát ez a betegség tette ki, a gyermekek halálozásának pedig ez volt az elsődleges oka. A malária közvetlenül érinti Egyenlítői-Guinea GDP-jét is, még pedig 2%-kal felfelé emelte azt az elveszített termelékenység miatt. A vállalatok felismerték, hogy a malária terjedésének csökkentése kritikus jelentőségű az üzleti kockázat csökkentése szempontjából, hogy képesek legyenek fejleszteni az emberi és a természeti erőforrásokat. A tartós erőfeszítések drámaian pozitív eredményeket értek el, és megalapozták a maláriaellenes vakcinák bevezetését az Equatoguinean Malária Vakcina Kezdeményezés (EGMVI) révén, amely a bioko-szigeti maláriaellenes projekt része. A kezdeményezés sikeresen befejezte a PfSPZ oltással kapcsolatos mindhárom klinikai vizsgálatot, amely azt mutatja, hogy a vakcina biztonságos, tolerálható és immunogén felnőttekben és fiatalokban.

Összességében a malária elterjedése 76%-kal csökkent 2004-től 2008-ig a kezdeményezéseknek köszönhetően. Az 5 évesnél fiatalabb gyermekeknél 63%-kal csökkent a maláriából eredő elhalálozás, illetve 90%-kal a súlyos vérszegénység, míg a terhes nők vérszegénysége 77%-kal csökkent. A fertőzés esélye - az egy személyenként potenciálisan fertőzött harapások aránya - 99 százalékkal csökkent.

Forrás: https://www.newswise.com//articles/a-stakeholder-approach-to-fighting-malaria-in-equitorial-guinea

Tanzánia Zanzibár régiójában a hagyományos gyógyítókat a hatóságok nyilvántartásba vették, hogy szabályozzák azon gyógyítók tevékenységét, akik mindent kezelnek a depressziótól kezdve a sérvig. A 2009-ben elfogadott hagyományos és alternatív gyógyászati törvények alapján mintegy 340 gyógyítót írtak össze, akik gyógynövényekkel, szentírásokkal és masszázzsal kezelik a hozzájuk forduló betegeket. A becslések szerint további 2000 mganga vagyis gyógyító várja a regisztrációt.

A nyilvántartási hivatal lépése összekapcsolja az orvostudományt a hagyományos gyógyászattal, hiszen egy-egy kórházi kezelés eredménytelensége után hagyományos gyógyítókhoz fordulni szinte bevett szokás volt mindig is Zanzibáron. A következő eset tipikusnak mondható a szigeten: Fatma Hamad 2 éves kislányát kórházba vitte, miután a kisgyermek lába megbénult a magas láz során. Mivel a röntgenfelvétel nem találta meg a problémát, a kórház azt javasolta, hogy keressen egy hagyományos gyógyítót. Mwanahija Mzee, mganga masszázsterápiát alkalmazott a gyermeken. Néhány találkozó után a mozgása lassan javult. A kezelés után az anya egyértelmű bizonyítékot látott arra, hogy a gyermekét dzsinn szállta meg, amit a gyógyító távolított el a gyermekből a masszázzsal.

Forrás: https://www.africanews.com/2019/09/16/tanzania-s-zanzibar-registers-traditional-healers/

Alig egy hónapja halt meg három ember és vált hontalanná több mint 500 helyi lakos a Nigerben található Bossóban és Chanchagában, most hétvégén újabb esőzések okoztak jelentős károkat Shiroróban és a Lapai-ban. Shiroróban a 12 órás erős esőzés miatt öt közösség vált nincstelenné: több hektár mezőgazdasági terület és több lakóház pusztult el, miközben bárányokat és teheneket sodort magával az ár. Az okozott károkat felderítő csapatok még most is dolgoznak.

Forrás: https://www.newtelegraphng.com/2019/09/floods-six-communities-sacked-by-12-hour-rain-in-niger/

A nigériai joruba népköltészetben mind a mai napig a beszélő dobnak, joruba nyelven gangannak meghatározó szerepe van. Míg a dobok nagy részét ritmushangszerként használják, a beszélő dob bőrét feszítő húrok által szabályozni lehet a dobbőr feszességét, amely ezáltal változatos tónusokban képes visszaadni lejátszott ritmust. A beszélő dob így lett a nyelv imitációja egyik eszköze, melyet legtöbbször az oriki (dicsérő) költészetben használnak. A tónus és a ritmus joruba nyelvben játszott kiemelkedő szerepe miatt jöhetett létre maga a dobköltészet, mely más afrikai népek esetében is az afrikai költészet egyik egyedülálló és legjellegzetesebb formája. Minden más kontinensétől megkülönbözteti Afrika népköltészetét. A dobnyelv kialakulásához a joruba nyelv tonalitásának kiemelkedő szerepe vezethetett, ugyanis egy joruba számára annyira meghatározó nyelvének tonalitása, hogy egy-egy kifejezés vagy akár mondat esetében is, maga a dallam és a ritmus is önálló jelentéssel bír. A tónusban korrekt dobnyelv érthetőbb a joruba számára, mint a rossz hangmagasságban futó emberi beszéd.

A dobköltészetnek alapvetően kettős formája van:

- a zenei, amikor a hangszeres közlés magának a beszélt nyelvnek a közvetlen áttételével történik, azáltal, hogy a hangszer a tényleges beszéd hangsúlyait és ritmusát színleli. Így lehetett lehetősége a jorubáknak úgymond "kibeszélni" a gyarmatosító katonákat a 19. században.

- a szóbeli, vagyis a dobra írt hétköznapi közlések költői előadása, pl.: „A misszionárius feljön holnap a folyón a falunkba. Hozzatok a házába vizet és tüzifát.” Mindez dobnyelven:

Fehér ember erdei szellem

aki levélből csinál háztetőt

feljön a folyón, feljön a folyón

mikor fölkel a holnap

magasan az égen a városba és

a faluba

hozzánk

gyertek, gyertek, gyertek,

gyertek hozzatok lakaila italt

hozzatok apró tüzifát

a zsindelyes házba magasan odafönn ott

van a fehér ember erdei szellem

aki levélből csinál háztetőt.

(Gergely Ágnes fordítása)

A mangrove-erdők fontos ökoszisztémák, védelmet nyújtanak az árvizekkel szemben, felszívják a szént, és több ezer állatfaj számára adnak otthont. Ezek az erdők azonban évről évre egyre kisebb területekre szorulnak vissza az egész világon. Szenegál viszont úgy döntött, hogy változtat ezen a helyzeten. A nyugat-afrikai ország körülbelül 185 000 hektárnyi területen ad otthont a mangrove-erdőknek Casamance és Sine Saloum régiókban. Az 1970-es évek óta azonban ezeknek az erdőknek körülbelül 25%-a elveszett. A szárazság és az erdőirtás miatt körülbelül 45 000 hektár mangrove-terület lett oda. Szenegál viszont harcol: 79 millió mangrove fát ültetett be, amely elősegíti a szántóföldek alapvető védelmét, megóvja a vízi élőhelyeket és körülbelül 500 000 tonna szenet képes felszívni 20 év alatt.

Forrás: https://www.weforum.org/agenda/2019/09/senegal-is-planting-millions-of-mangrove-trees-to-fight-deforestation/

Addis-Ababa utcáit járva az ember könnyen szembetalálkozik az "új vasutat, új életet" ígérő plakátkampánnyal, mely a 4,5 milliárd dollárból épült új kínai építtetésű, 750 km-nyi vasútvonalat hirdeti. Az Addis-Ababa–Dzsibuti szabványos nyomtávú vasút (SRG) az etiópiai szárazföldön élő mintegy 100 millió embert köti össze a Vörös-tengernél fekvő szomszédos miniállammal, Dzsibutival. Már 2018 januárjától működik Afrika első, országhatárokon túlfutó elektromos vasútja, a probléma csak annyi, hogy az új vasúti közlekedési lehetőség megnyitása óta folyamatosan pénzügyi és működési nehézségekbe ütközik. Egyszer az etnikai feszültségek miatt kialakult biztonsági állapotok, máskor a legelőterületeiket a vasút építése miatt elvesztett tevetartók felháborodása állította meg a kelet-afrikai partvidéken futó vonatot az érintett szakaszokon. Mindemellett lassan két év elteltével is döcögnek a vasúti szolgáltatással kapcsolatos kereskedelmi tevékenységek. Ha Etiópia a szomszédos országok példáit követi, új vasútvonala viszonylag hamar megtérítheti a modernizálásra fordított kiadásait.

(Hogy az egyszerű utazónak milyen problémákat jelenthet a logisztikai káosz, ami az Etióp Vasúttársaságnál uralkodik, az alábbi linken olvasható tovább egy angol nyelvű beszámoló formájában.)

Forrás: https://www.bbc.com/news/world-africa-49580863

A Maliban található djenne-i óváros i. e. 250 óta lakott település. Az iszlám előtti időkben évszázadokon át szoros kereskedelmi kapcsolatban állt a vízi úton megközelíthető Timbuktuval, és a Szaharán keresztül folytatott gyapot-, arany- és rabszolga-kereskedelem egyik központja volt.

Az UNESCO Világörökség részét 1988-tól képező Djenne-i nagymecset létezéséről legkorábban Abd al-Sadi Tarikh al-Sudan (Fekete-Afrika története) című munkájából értesülhetünk, mely a 17. században íródott.

Szájhagyomány útján maradtak fenn mindössze azok az adatok, amiket a mecset korai történetéről tudhatunk, eszerint a nagymecset épülete előtt már állt egy mecset Djennében a 13-14. századtól, majd a Szonghai Birodalom uralma alatt épültek meg az óváros jellegzetes épületei, illetve a mecset a mai helyén. Európai utazók 1828-ban írtak először a különleges mecsetről, nevezetesen René Caillié, francia felfedező, aki így írt az épületről: "Jennében egy földből épült mecset található, amelynek két erős, de nem túl magas tornya van; durván épített, de nagyon nagy. Fecskék ezreinek nyújt lakhelyet, melyeket a madarak egymásba építenek. A fészkek nagyon kellemetlen illatot idéznek elő, így elterjedtté vált az a szokás, hogy egy kis külső udvarban mondják inkább a közös imákat."

Az 1834-1836 közötti időszakban Seku Amadu építette újjá a mecsetet rendkívül egyszerű, díszítésektől mentes formában.

Amikor 1906-ban a franciák ellenőrzése alá került a város, újra felmerült a mecset felújítása, ami 1907-re meg is valósult, így kapta meg a mecset jelenlegi formáját.