A mangrove vízparti erdőket képez a trópusokon az édes és a sós vizek találkozásánál, a folyók torkolatánál. Ezek a növényfajok nagyon jól tűrik a magas sótartalmat, jellegzetességük hatalmas támasztó léggyökereik, utódaikat pedig „elevenen” szülik meg. A gyökerek éppúgy végeznek gázcserét, akárcsak a levelek, kiengedik a szén-dioxidot, az oxigént pedig felveszik. Még a fák törzsén is találunk oxigénfelvevő szivacsos szövetet. Ezek az erdők a bolygó legtermékenyebb és legösszetettebb ökoszisztémái közé tartoznak. A mangrovemocsarak sok kisállat számára nyújtanak menedéket, tengeri csigák, kagylók, rákok élnek a gyökereik között. Jellegzetes állataik a szemforgató halak, melyek a kopoltyúkamráik segítségével és a bőrükön át is fel tudják venni az oxigént, ezért elő tudnak jönni a vízből az iszapra, és még a gyökereken át a fákra is felmásznak rovarzsákmányaik után. A mangrove erdőket sok helyütt kiirtották, ám nemrégiben egy kutatás bebizonyította, hogy a lomberdőknél nagyobb mennyiségben képesek elnyelni a szén-dioxidot, ezért már több helyen megkezdték a visszatelepítésüket. Afrika legnagyobb mangrove-erdője Nigériában található.

Forrás: http://borostyan.net/2011/08/31/a-mangrove-erdok-vilaga/