A nigériai joruba népköltészetben mind a mai napig a beszélő dobnak, joruba nyelven gangannak meghatározó szerepe van. Míg a dobok nagy részét ritmushangszerként használják, a beszélő dob bőrét feszítő húrok által szabályozni lehet a dobbőr feszességét, amely ezáltal változatos tónusokban képes visszaadni lejátszott ritmust. A beszélő dob így lett a nyelv imitációja egyik eszköze, melyet legtöbbször az oriki (dicsérő) költészetben használnak. A tónus és a ritmus joruba nyelvben játszott kiemelkedő szerepe miatt jöhetett létre maga a dobköltészet, mely más afrikai népek esetében is az afrikai költészet egyik egyedülálló és legjellegzetesebb formája. Minden más kontinensétől megkülönbözteti Afrika népköltészetét. A dobnyelv kialakulásához a joruba nyelv tonalitásának kiemelkedő szerepe vezethetett, ugyanis egy joruba számára annyira meghatározó nyelvének tonalitása, hogy egy-egy kifejezés vagy akár mondat esetében is, maga a dallam és a ritmus is önálló jelentéssel bír. A tónusban korrekt dobnyelv érthetőbb a joruba számára, mint a rossz hangmagasságban futó emberi beszéd.

A dobköltészetnek alapvetően kettős formája van:

- a zenei, amikor a hangszeres közlés magának a beszélt nyelvnek a közvetlen áttételével történik, azáltal, hogy a hangszer a tényleges beszéd hangsúlyait és ritmusát színleli. Így lehetett lehetősége a jorubáknak úgymond "kibeszélni" a gyarmatosító katonákat a 19. században.

- a szóbeli, vagyis a dobra írt hétköznapi közlések költői előadása, pl.: „A misszionárius feljön holnap a folyón a falunkba. Hozzatok a házába vizet és tüzifát.” Mindez dobnyelven:

Fehér ember erdei szellem

aki levélből csinál háztetőt

feljön a folyón, feljön a folyón

mikor fölkel a holnap

magasan az égen a városba és

a faluba

hozzánk

gyertek, gyertek, gyertek,

gyertek hozzatok lakaila italt

hozzatok apró tüzifát

a zsindelyes házba magasan odafönn ott

van a fehér ember erdei szellem

aki levélből csinál háztetőt.

(Gergely Ágnes fordítása)