Az észak-etiópiai Tigré szövetségi államban novemberben robbantak ki összecsapások azt követően, hogy Addisz-Abeba azzal vádolta meg a tartományt irányító Tigréi Népi Felszabadítási Frontot (TPLF), hogy az emberei megtámadtak egy katonai bázist, ahonnan fegyvereket zsákmányoltak. Ezt követően az etióp hadsereg offenzívát indított a TPLF csapatai ellen, a hónap végén pedig Abij Ahmed miniszterelnök már a harcok végét és a TPLF vereségét jelentette be.
Úgy tűnik azonban, e bejelentés elsietett volt, a rend ugyanis mindezidáig nem állt helyre a forrongó tartományban, ahol a TPLF nem adta fel a kormányerők elleni küzdelmet, csupán gerillataktikára váltott. Az ENSZ és nemzetközi humanitárius szervezetek ezen kívül azt vetik Addisz-Abeba szemére, hogy továbbra sem biztosítja a segélymunkások bejutását a káoszba süllyedt tartomány nélkülözők lakta részébe, valamint a sajtónak sem ad engedélyt szabad mozgásra. Ez utóbbi azért is aggasztó, mert négy hónappal a konfliktus kirobbanása után továbbra is olyan hírek szivárognak ki, miszerint népirtással felérő atrocitások történtek Tigrében, és bár egyre többen emelik fel szavukat a civil lakosság védelmében – köztük Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa is -, a híreket nehéz ellenőrizni.
A TPLF állítása szerint a harcokba beavatkozott a szomszédos Eritrea és Szomália is. Jóllehet az érintett kormányok cáfolták a közlést, Addisz-Abeba pedig sietett leszögezni, hogy belső ellentétről van szó, és semmiféle külföldi katonai segítséget nem igényelt, több videófelvétel látott napvilágot eritreai egyenruhát viselő katonákról Tigrében, a szomáliai ellenzék egy vezetője pedig azt közölte az AP hírügynökséggel, hogy novemberben Eritreában gyakorlatozó szomáliai katonákat csoportosítottak át Tigrébe, hogy az etióp hadsereg oldalán harcoljanak.
Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet szerint az eritreai csaptok szisztematikusan végeztek ki több száz fegyvertelen civilt a tartomány északi részén található Akszúm városában novemberben.
A TPLF ezen kívül novemberben azt közölte, hogy az Egyesült Arab Emírségek drónokkal segíti az etióp kormányt, ebből kifolyólag a gerillák rakétákkal lőtték az eritreai főváros Asmara repülőterét is, ahonnan állításuk szerint a drónokat felbocsátották.
A harcok elől a tartomány több tízezer lakosa Szudánban keresett menedéket, ahol a sajtónak tömeggyilkosságokról és tömeges nemi erőszakról számoltak be, ám e tanúvallomásokat Addisz-Abeba azzal utasítja el, hogy a nyilatkozatok a TPLF menekültek közé szivárgott gerilláitól származnak. A konfliktus miatt kiújult a feszültség Addisz-Abeba és Khartúm között is, a két ország köz ugyanis régóta határvita dúl.
Decemberben a belga VRT hírtelevízió munkatársainak sikerült bejutniuk Tigrébe, ahol elkeserítő állapotokat találtak, egyebek közt arról számoltak be, hogy az egészségügyi központokból elrabolták a gyógyszereket és a felszerelést is.
Alice Wairimu Nderitu, az ENSZ népirtások megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója azt mondta, számtalan tanúvallomás jutott birtokukba ítélet nélküli kivégzésekről, nemi erőszakról, rablásokról, valamint arra is figyelmeztetett, hogy az atrocitásoknak koránt sincs vége.
Az Orvosok Határok Nélkül nevű segélyszervezet vészhelyzeti csoportjának a vezetője, Mari Carmen Vinmoles januárban felhívta a figyelmet arra, hogy két hónappal a harcol lezártáról szóló bejelentés után még mindig azonnali segítségre van szükség a tartományban, ám a segélyszállítmányokat a kormánykatonák sokszor nem engedik eljutni rendeltetési helyükre.
Ahogy az már lenni szokott, az erőszakcselekményekkel mindkét fél egymást vádolja, elemzők pedig úgy vélik, a novemberi hadjárat alaposan megtépázta Abiy Ahmed miniszterelnök jóhírét is, akit a Nobel-bizottság az Eritreával való békekötés miatt 2019-ben Nobel-békedíjjal jutalmazott, s akire mindezidáig úgy tekintettek, mint arra az államférfira, aki békét és stabilitást hozott az etnikai ellentétektől meggyötört országba.
A konfliktus megosztotta az etiópiai társadalmat is, és félő, hogy új törésvonalakat hoz létre az Afrika második legnépesebb államának számító, soknemzetiségű, soknyelvű országban.
Sok nem-tigrinya etnikumú etiópiai elfogadhatónak tartja a novemberi katonai beavatkozást, elemzők szerint ugyanis az ország politikai és gazdasági életét évtizedekig domináló tigrinyákkal több más etnikum ellenszenvet táplál. A TPLF az országot kormányzó, négy pártból álló koalíció 1991-es hatalomra lépésétől kezdve e koalíció vezető ereje volt, és a szervezet csak 2019-ben szorult ki a vezetésből. Bírálói szerint pedig ez idő alatt kíméletlenül leszámoltak politikai ellenfeleikkel, valamint az egész országra kiterjedő kémhálózatot hoztak létre „egy az öthöz” néven, amelynek a lényege az volt, hogy minden ember öt másikat figyeljen meg.
Tigrinya politikusok ezzel szemben azzal vádolják Abiyt, hogy le akarja rombolni az általuk létrehozott szövetségi rendszert egyebek közt azért, hogy saját etnikumának, a legnépesebbnek számító oromónak kedvezzen.
Mindazonáltal az már nyilvánvaló, hogy a jelenlegi etióp vezetés és a tigréi erők konfliktusának legfőbb áldozatai a tartományban élő civilek lettek, akik számára egyelőre még messze a béke.
Forrás: Foreign Policy, DW, BBC
