Több mint 300 civilt mészároltak le Nigerben az új év év második napján két, az ország északi részén lévő faluban, Tchombangouban és Zaroumdareyében. A rossz biztonsági  helyzetéről ismert Tillabéri régióban a támadásokat nem sokkal az elnökválasztás második fordulója előtt követték el, biztonsági források szerint a fegyveresek Mali egyik dzsihadista kiképzőtáborából érkeztek.

A Száhel-övezet fölötti befolyásért régóta vetélkedés folyik több szélsőséges iszlamista csoport közt, mindazonáltal a biztonsági helyzet Nigerben mindezidáig kedvezőbb volt, mint a vele szomszédos Maliban és Burkina Fasóban.

A térséggel foglalkozó elemzőközpontok és agytrösztök többször rámutattak arra, hogy a dzsihadisták sikerrel használják ki ezen az országok etnikai és törzsi ellentéteit, valamint a sok esetben bizonytalan politikai helyzet is nekik kedvez. (A Human Rights Watch emberi jogi szervezet 2018-as elemzése a Maliban dúló etnikai összecsapásokról például a beszédes és szomorú „Valaha testvérek voltunk” címet viseli.)

Nigerben február 21-én tartják az elnökválasztások második fordulóját, amely – optimista előrejelzések szerint - várhatóan utat nyit az 1960-ban függetlenné vált ország Niger első, demokratikus hatalomváltásának. Az országban korábban négy alkalommal hajtottak végre puccsot. Mahamadou Issoufou, a 2016 vitatott körülmények közt újraválasztott elnök a kormányzati ideje alatt a belügyminiszteri tisztséget betöltő Mohamed Bazoumot támogatja, aki február végén Mahamane Ousmanéval, az ország egy korábbi elnökével mérkőzik meg.

Míg Niger mindezidáig a térség biztonságosabb államának számított, a dzsihadisták már korábban megvetették a lábukat a szomszédos Burkina Fasóban és Maliban.

A Száhel-övezetben a kétezres évek elejétől az al-Kaida terrorszervezettel kapcsolatban álló dzsihadista csoportok garázdálkodnak. Egyik legismertebb közülük az Iszlám és a Muszlimok Dicsőségének Csoportja (JNIM), amely jóllehet „papíron” az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat észak-afrikai szárnyának (AQIM) a fiókszervezete, az AQIM vezetői közt dúló rivalizálás nyomán gyakorlatilag önjáróvá vált. Biztonsági szakértők szerint a konfliktus fő oka az volt, hogy a szervezet Száhel-övezetből érkező tagjai nehezményezték, hogy a vezetőségben túlsúlyban vannak a líbiaiak és az algériaiak, akiknek a szemükre hányták, hogy nem törődnek a Száhellel).

A térségben aktív a Nagy-Szahara Iszlám Állama (ISGS) nevű terrorszervezet is, amelynek alapítója, Abú Adnán esz-Szahraví az AQIM soraiban kezdte, majd szakított velük, és hűséget esküdött az Iszlám Államnak. Tavaly napvilágot látott elemzések szerint  a két csoport kapcsolata feszültté vált egymással. Noha az ember úgy gondolná, mindenkinek jó, ha leszámolnak egymással, a valóság ennél borúsabb: a dzsihadisták „belső harcait” vélhetően a civil lakosság szenvedi majd meg, elsősorban Maliban és Burkina Fasóban (Az al-Kaidának hűséget esküdött csoportok és az Iszlám Állam fiókszervezetei összecsaptak egymással Jemenben, Szíriában és Szomáliában is, és hasonló folyamatokról számolnak be Afganisztánból is, ahol az Iszlám Állam a tálibokkal néz farkasszemet. Az Iszlám Állam azzal vádolja az al-Kaidát, hogy feladta az alapvető dzsihadista alapelveket, „felpuhult”, míg az al-Kaida szerint ellenfele vérszomjas harcosok gyülekezete, akik rossz fényt vetnek a dzsihadista mozgalmakra).

A Száhel-övezet országai a világ legszegényebbjei között vannak,  s az itt található államok védelmi és biztonsági kiadási sem elegendőek ahhoz, hogy felvegyék a küzdelmet a szélsőségesekkel. A hadsereg mellett több, egymással is véres konfliktusokat vívó törzsi milícia igyekszik elűzni őket a régióból, és Franciaország is több ezer katonát állomásoztat a térségben. Az évek során a terroristák több tucat francia katonával is végeztek.

Forrás: Africanews, Reuters, BBC, HRW, Al Jazeera, Carnegie Endowment