A játékosok eladása fontos jövedelemforrás sok afrikai klub számára, a nyereség azonban nem mindig felel meg az elvárásoknak és a teljesített beruházásoknak. A Lubumbashi klub, amelynek elnöke Moïse Katumbi, elegendő pénzügyi forrással rendelkezik ahhoz, hogy kiálljon az európai csapatok elé. "De gyakran ugyanazt az észrevételt kell tenniük, mint a szegényebb kluboknak: legtöbbször az afrikai játékosokat túl alacsony áron akarják megvenni" - mondja Kalonda. "Azt gondolva, hogy az afrikai klubok nem ismerik a játékosok valódi értékét."
A Ravens csapata hozzávetőlegesen 8 millió euróért adott el játékosokat Európában, egy jól meghatározott stratégiát követve. A csapat pénzügyi igazgatója azt is elmondta, arra is odafigyelnek, hogy ne adják tovább azonnal a játékost, csak egy meghatározott időn belül, szabályozott áron, amiből később a hazai klubnak is haszna van még. Például Christian Luyindamát úgy adták "kölcsönbe" 2017-ben Belgiumba, hogy 2019-től már a Galatasaray-ban játszott, a kongói klub pedig többszörösen gyarapodott ezekből az üzletekből.
Ez is jól mutatja, milyen rutin alakult ki az afrikai-európai labdarúgó üzletben: az afrikai játékosokat alacsony áron megveszik az európai klubok, egy rövid ideig foglalkoztatják, komoly fizetést kap, majd a játékos továbbértékesítéséből további hasznot szerez az afrikai klub. Ez a szubszaharai térségben szinte mindenhol érvényes. Néhány hónappal ezelőtt az elefántcsontparti ASEC sikeres pénzügyi tranzakciót indított el a fiatal Odilon Kossounou-val (18 éves), akit tavaly januárban 350 000 euróért adott el a Hammarby-nek (Svédország). A skandináv klub hat hónappal később eladta őt az FC Brugge-nek 5 millió euróért, az ASEC pedig százalékosan részesedett a viszonteladásból.
