A nigériai irodalom alapvetően az állami nyelven, angolul születik, ahogy a legtöbb afrikai irodalom továbbra is az ex-gyarmatosító országok nyelvén szólal meg. Wole Soyinka, nigériai joruba író, aki egyedüli fekete íróként kapott irodalmi Nobel-díjat 1986-ban, szintén angol nyelven publikál, bár erős kötődése van a joruba tradícióhoz, így több joruba nyelvű kifejezést is használ műveiben. Míg ezeknél a műveknél, vagyis az afrikai irodalom tetemes részénél mindig is problémás kérdés volt a recepció, vagyis hogy kiknek írnak igazából az afrikai írók, illetve felmerülhetett a kérdés, hogy esetleg az "ex-gyarmatosító" országok felé kommunikálnak, vagy épp a nagyobb, nemzetközi hírnév miatt írnak nyugati nyelveken, addig az afrikai nyelven publikált kötetek esetében sokkal egyértelműbb, hogy ki a megcélzott közönség.
A nagyon kevés afrikai nyelven publikált irodalom között van például a szuahéli, a zulu, a joruba és a hausza nyelvű irodalom is. A hausza nyelven író szerzők közül az egyik kulcsfontosságú személy Balaraba Ramat Yakubu írónő, aki a 90-es években kezdte el publikálni szerelmes regényeit. A hauszául littattafan soyayyának (szerelmes könyveknek; angolul egész más kifejezéssel: 'kano market literature'-nek) nevezett irodalom egy különös vadhajtása a nigériai irodalomnak, a kifejezés elsősorban hausza írónők romantikus ponyvaregényeit jelenti.
Balaraba Ramat Yakubu a hausza nők írói mozgalmának úttörőjének számít. A mozgalom írói közül azon kevesek közé tartozik, akinek munkáit angol nyelvre is lefordították. Könyvei írása mellett aktívan részt vesz az ún. Kannywood (Kano államból származó) filmek, televíziós szappanoperák írásában és rendezésében. Balaraba Nigéria egyik rövidéletű (1975-1976), 1976-ban meggyilkolt elnökének, Murtala Ramat Muhammed tábornoknak a húga. Az írónőnek sanyarú gyerekkora volt, melyhez hozzátartozott, hogy mindössze 13 éves koráig járhatott iskolába, mert utána a családja a térségben jellemző szokás szerint férjhez adta. Balaraba saját bevallása szerint kényszerházassága miatt kezdett el inkább hauszául írni. Egyrészt, mert az angolja nem volt túl jó, másrészt az anyanyelvén kívánt szólni sorstársaihoz. 1987-ben publikálta első regényét, melyet a Raina Kama íróklub tagjaként írt Budurwar Zuciya (Szívében fiatal) címmel. Második regényét, ami 1990-ben jelent meg, 2012-ben egy indiai kiadó fordíttatta le és jelentette meg angolul is. Szakmai népszerűségét az is mutatja, hogy már életében elneveztek róla egy irodalmi díjat, melyet hausza drámaíróknak adnak Balaraba Ramat Yakubu irodalmi díj hausza drámaíróknak névvel.
Egy másik népszerű író a kanói ponyvaszerzők közül Bilkisu Funtuwa, akinek munkáiban a hausza tradíció és az iszlám nőképe ütközik össze a feminista eszmékkel. Funtuwa – mint hausza muszlim nő, aki a jelenlegi Kano állam területén él – hiteles képet fest saját társadalmáról, személyes tapasztalatairól. A főbb problémák között említi a nők oktatásának nehézségeit és a többnejűség intézményét, melynek mind tradicionális, mind vallási alapjai is vannak a hausza társadalomban. Főhősei többnyire olyan nők, akik szembefordultak a hagyományokkal, és végül orvosok, ügyvédek, kormányzati hivatalnokok lettek. Minden regényének elsődleges témája a szenvedélyes szerelem. A könyveiben szereplő szerelmes párok kölcsönösen szeretik és tisztelik egymást. Regényeiben arra biztatja a fiatal muszlim nőket, hogy tanuljanak – a hitük teljes tiszteletben tartása mellett. Legismertebb regényei: Allura Cikin Ruwa (Tű a szénakazalban), 1994; Wa Ya San Gobe (Mit hozhat a holnap?), 1996 és Ki Yarda da Ni (Érts velem egyet), 1997.
2016 februárjában jelent meg Glenna Gordon fényképész, ’The Diagram of the Heart’ (A szív diagramja) című kötete, mely a hausza ponyvaírónők életét dokumentálja képekben.
Gordon 2006 óta dolgozik Afrikában, megbízói között megtalálhatjuk a New York Times-t, a Time Magazine-t, a Wall Street Journalt vagy a Le Monde-ot. 2015-ben elnyerte a World Press Awardot, de számos más díj birtokosa is, mint például LensCulture Grand Prize for Visual Storytelling, PX3 First Prize for Portraiture és a PDN Annual’s Project Award. Glenna Gordon mindemellett a new yorki New School adjunktus professzora.
Saját bevallása szerint munkájának során elsődleges célja az volt, hogy „megtalálja a fel nem fedezettet és a ritkán emlegetett dolgokat, kitágítsa az elképzeléseket, és megértse a világ különböző rétegeit a végletek keresésével”.
A Diagram of the Heart című monográfia elkészítéséhez Glenna Gordon hónapokat töltött az írónők fotózásával, hogy egy olyan világot mutasson be a közönség számára, mely csak a Boko Haram támadásairól volt ismert korábban.
További angol nyelvű szakirodalom a témában:
- Adamu, Between the Word and the Screen: A Historical perspective on the Hausa literary movement and the home video invasion, Journal of African Cultural Studies, 2002.
- Furniss, Hausa popular literature and video film: the rapid rise of cultural production in times of economic decline, 2013.
- Whitsitt, Islamic-Hausa feminism and Kano market literature: Qur’anic reinterpretation in the novels of Balaraba Yakubu, Research in African Literatures, 2002.
Glenna Gordon kötetét bemutató cikk és képeinek forrása:
http://www.buzzfeed.com/katebubacz/meet-the-women-behind-nigerias-most-subversive-novellas?utm_term=.dqG7xxdDn#.thXpXXY3D
http://www.glennagordon.com/
