Mozambik szigete (portugál Ilha de Moçambik) egy meszes korallzátony, mely mindössze 4 km-re fekszik a szárazföldtől. Az Indiai-óceán Mossuril-öblének bejáratánál, a Mozambiki Köztársaság Nampula tartományában található. Napjainkban az 1960-as években épült híd kapcsolja össze a szigetet a szárazfölddel. A sziget tulajdonképpen egy szigetcsoport része, kelet felől még két kis lakatlan sziget, Goa és Sena tartozik hozzá.
A szigeti közösségek története szorosan kapcsolódik az Indiai-óceánon folyó hajózás történetével, mivel a sziget egyedülálló szerepet játszott a 10. századi nemzetközi kereskedelemben. Hozzájárult az új portugál tengeri útvonalak létrehozásához és fejlesztéséhez, mely Nyugat-Európát és az indiai szubkontinenst összekapcsolta.
Mozambik szigetét kétféle építészeti stílusú lakóépületek és városrészek jellemzik. Az északi részen találhatóak a szuahéli, arab és európai jegyeket is magukon viselő kő- és mészépületek, míg délen a hagyományos afrikai építészet egyik sajátos stílusa, a macuti építészet (pálmalevelekkel fedett házak) a jellemző stílus. A kőből és mészkőből készült városrész főleg közigazgatási és kereskedelmi ingatlanokból áll, mivel a sziget a portugál gyarmati kormány első székhelye volt 1507-től 1898-ig. Ezt követően a főváros átkerült Lourenço Marques-be, mai nevén Maputóba. Mozambik-szigete a kulturális sokszínűség kivételes építészeti példája, mely a bantu, szuahéli, arab, perzsa, indiai és európai kultúra találkozásán alapszik.
A sziget hihetetlen építészeti egysége ugyanazon építési technikák megszakítás nélküli használatából származik, ugyanazokból az anyagokból készítve, és ugyanazokkal a dekoratív elemekkel díszítve. A sziget örökségéhez tartozik az egyik legrégebbi, fennmaradt erőd (St. Sebastian, 1558-1620), továbbá más védelmi és számos vallási épület (köztük több még a 16. században épült).
A 16 éves háború (1976-1992) során a macuti városrészbe tömegek települtek be, mely végül túlzsúfoltsághoz és szegénységhez, vízellátási és higiéniai problémákhoz, erózióhoz és az épületek, a műszaki infrastruktúra és az épített környezet súlyos hanyatlásához vezetett. Macuti városában az építőanyagok szűkössége és megemelkedett költségek a karbantartásnak és a fejlesztéseknek sem kedveztek.
A szigeten jellemzőek a pusztító ciklonok, melyek rendkívül sok kárt tudnak okozni az elhanyagolt épületekben, mint például az 1994-es vihar. 1996-tól folyamatosan folynak a felújítások. A "Fenntartható Emberi Fejlődés és Integrált Megőrzés Programja" keretében egy közösen finanszírozott kétéves nemzetközi program számos mikroprojektet indított el a víz- és szennyvízelvezetés, a turizmusfejlesztés és az örökség helyreállítása területén. A 2000-es években újraalapított Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatósága már számos fejlesztést eszközölt, de továbbra is vannak megoldatlan feladatok, mint pl. a természetvédelmi munkák és a képzés összehangolása; az épületek összeomlásának megállítása; a vízellátási és szennyvízelvezetési problémák kezelése; vészhelyzeti cselekvési terv végrehajtása; felelős hatóság biztosítása; pufferzóna lehatárolása.
Forrás: Island of Mozambique - UNESCO World Heritage Centre
További képek és angol nyelvű információ a National Geographic oldaláról: Island of Mozambique UNESCO World Heritage Site (nationalgeographic.com)
