Az algériai Timgad a Szahara homokjában volt eltemetve csaknem ezer évig. A 18. században még senki sem hitt a város első felfedezőjének, a skót James Bruce-nak, aki 1765-ben azt állította, hogy a sivatag homokja egy római várost rejt. Mindössze 1881-ben kezdték el, és 1950-re tárták fel a teljes, 50 hektáros területet. Az egész világon - beleértve Rómát is - itt található az ókori kultúra egyik leglenyűgözőbb maradványa.
Az ortogonális elrendezésű várost eredetileg Traianus császár alapította i. sz. 100-ban, a közelben élő nyugalmazott katonák településeként, mely néhány generáció múlva már egy tízezres méretű várossá fejlődött. Az ott élők közül a legtöbben nem is láthatták Rómát, mégis Timgad jelentős erőfeszítéseket tett a magas kultúra és a római identitás megőrzéséért, annak ellenére, hogy ezer kilométerre volt az olasz várostól. Hűségükért cserébe a helyi elit részesedést kapott a nagy és hatalmas birodalom kínálta előnyökből: katonai és jogi védelmet kaptak, nem beszélve a modern város nyújtotta kényelmi lehetőségekről, például a római fürdőházakról, színházakról és egy fantasztikus közkönyvtárról, mely második századi vallási, hadtörténeti és a jó kormányzást bemutató kéziratoknak adott helyet, és ma már az UNESCO világörökség része.
Ismeretlen művész elképzelése a működő timgadi könyvtárról
A régi berber nyelven Thamugadiként emlegetett városban összesen 14 fürdő maradványait tárták fel, illetve egy római papucsot ábrázoló mozaikot egy 1. vagy 2. századból származó timgadi ház bejáratánál,„BENE LAVA” felirattal, amely azt jelenti: „jól mosd meg”. Ezt a mozaikot, valamint a több mint 200 Timgadban található gyűjteményt egy múzeumban tárolják, a helyszín bejáratánál. Fennmaradt továbbá egy homokkőből készült 12 m magas diadalív, egy jó állapotban lévő 3500 férőhelyes színház és egy székesegyház.
Forrás: https://www.messynessychic.com/2020/01/15/buried-in-sand-for-a-millenia-africas-roman-ghost-city/
Képek: Brian Blake, Life Magazine, 1965
