A makonde egy népcsoport, akik Délkelet-Tanzániában és Észak-Mozambikban élnek, a Mueda fennsíkon. 2016-ban Kenyában élő kis létszámú csoportjuk a kenyai elismerést kérte, Kenyatta elnök pedig meg is adta nekik. A tanzániai és mozambiki makondék különböző nyelven beszélnek, de egy nyelv nyelvjárásaiból fejlődtek külön úton. A makondék a történelem során 1920-ig szabadon éltek, sem a rabszolga-kereskedők, sem a gyarmatosítók nem háborgatták őket, Népük egyike a matriarchális berendezkedésű társadalmaknak, ahol a nőé a gyermekek és a vagyon, a férjek költöznek az asszony falujába, nem pedig fordítva, ahogy ez a legtöbb népnél szokás.  

Az életfa (ujamma) a tanzániai makonde népnél egy olyan szobor, amit ébenfából faragnak. A 30 cm-től akár két méteres magasságig is emelkedő szobrok különlegessége, hogy a közösség, a család egységét fejezi ki, illetve azt, hogy egy tipikus afrikai faluban a természet és az ember hogyan tud egymást támogatva fennmaradni. Sokszor a fa kérgét is meghagyják a szobor egyik felén, hogy hátteret adva kiemelje a művet. Ezeken a szobrokon alapvetően emberi formák jelennek meg, de megjelenhetnek benne állatokat, kunyhókat és fák is, melyeket mind nagy részletességgel faragnak meg, annak ellenére, hogy az ébenfa rendkívül tömör, és nagyon nehéz megfaragni.

Az ébenfa alapvetően nem túl magas fa, viszonylag kicsiny törzsátmérővel. A fa törzsének közepétől egyre világosodik a kéreg felé. A fekete geszt pórusait fekete tartalmi anyagok töltik ki, emiatt szinte láthatatlanok, ez adja felületének fémesen csillogó fényét. Rendkívül tartós, a gombáknak és rovaroknak jól ellenálló faanyag. Száradás közben erősen zsugorodik, keménysége miatt ez sokszor repedéseket okozhat.