Yirga Gelaw Woldeyes érdekes problémát vett fel alul linkelt cikkében.

Azt sérelmezi, hogy bár a nyugati múzeumokban és könyvtárakban levő afrikai tárgyakról köztudott, hogy a hódítások és a gyarmatosítás ideje alatt kerültek Európába - akár háborús, akár békés úton, a gyűjteményeket egyáltalán nem szándékoznak visszajuttatni hazájukba. Ezt jóindulatú tettként állítják be, miszerint meg kell menteni a haldokló tudást. Néhány múzeum ugyan elkezdte elismerni, hogy gyűjteményeiknek kellemetlen története van, mely a gyarmati erőszakhoz kötődik, de Nagy-Britannia régóta fennálló politikája nem jelenti azt, hogy megszünteti a tulajdonát a rabolt kincsei felett. David Cameron korábbi nyilatkozata lényegében azt jelenti, hogy az etiópok vagy az indiaiak, de még a görögök sem bízhatóak meg saját kulturális örökségük megőrzésével. 

Súlyosabb probléma az, hogy a gyűjtemények megtartják a sztereotípiás narratívákat, amelyeket az európaiak gondolnak az afrikaiakról. A nyugati múzeumokban ugyanis az afrikaiakat továbbra is harcos törzsekként ábrázolják, babonás hiedelmekkel és homogén kultúrával. Mindemellett nemcsak kulturális tárgyakról vagy állatok preparátumairól van szó, a gyűjtemények sok esetben az emberi maradványokat, több ezer afrikai koponyát foglalnak magukban. Ezek a maradványok pedig a tudományos rasszizmusra emlékeztetnek, illetve az emberi állatkertek létrehozására, amelyek a 19-20. században működtek, illetve az 1958-as brüsszeli világkiállításra, ahol élő kongói embereket mutattak be. Természetesen van néhány kísérlet arra, hogy az afrikai megjelenéseket kulturális szempontból érzékenyebbé tegyék; például a belga afrikai múzeumot felújították azzal a céllal, hogy megszüntesse rasszista és neo-gyarmati narratívákat.

A múzeumok és könyvtárak egy másik taktikája az, hogy azt állítják, hogy a kéziratok és dokumentumok digitalizálásával az egész emberiség számára elérhető szövegeket készítenek. Ezek a könyvek azonban csak azok számára érhetők el, akik beszélik az európai nyelveket, amely szerint a katalógus működik, és azok számára, akik internetkapcsolattal rendelkeznek. Ha a könyvek pedig nincsenek digitalizálva, a kevés módja annak, hogy hozzájuk férjenek, hogy elutaznak a könyvtárba - ez afrikaiak számára a vízumkérelmek elutasításai miatt szinte lehetetlen - vagy hogy kutatói ösztöndíjat nyernek.

A fontos vallási és kulturális emlékek elvesztésével az emberek elvesztik a tudásukat, történelmüket és filozófiájukat. Ez nagyon konkrét valós következményekkel jár. Az idei Nemzetközi Múzeum-napon az afrikai kulturális erőforrások hatalmas gyűjteményeivel rendelkező múzeumoknak és könyvtáraknak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy továbbra is a gyarmati elődeihez hasonló elidegenítés örökségét folytatják.

Forrás: https://qz.com/africa/1622544/why-western-museums-should-return-african-artifacts/amp/