Az 1800-as évek végén, a jemeni Adenben állomásozó HMS Osprey feladata kifejezetten az volt, hogy megakadályozza a rabszolga-kereskedelmet a Vörös-tengeren, így többek között 1888 szeptemberében el is fogott három vitorlást, melyek az etióp Rahaytából és Tadjourából indultak. A fedélzeten 204 fiú és lány volt, akik az etióp oromo népből származtak, és az arab piacokon akarták eladni őket. A gyermekek már több száz kilométert utaztak, így először Adenben tartották őket, ahol a Free Church of Scotland missziónál kaptak szállást, élelmet és egészségügyi gondozást. A gyerekek közül azonban sokan túlságosan legyengültek ahhoz, hogy ellenálljanak a kemény éghajlatnak és a térségben elterjedt maláriának. 1890-ben a túlélők közül 64-et átvitték a skót egyház dél-afrikai missziójába, Alice városába a Lovedale Árvaházba.
Az oromo gyerekek történetéről 2018-ban Sandra Rowolt Shell jelentetett meg egy kötetet, A remény gyermekei: Az oromo rabszolgák Odüsszeiája Etiópiából Dél-Afrikába (Children of Hope: The Odyssey of the Oromo Slaves from Ethiopia to South Africa) címmel. A szerző kötetét grafikonokkal, térképekkel, táblázatokkal és statisztikákkal egészítette ki.
A Lovedale-ben töltött 10 év alatt az oromo gyerekek jól tanultak, és jó kapcsolatot alakítottak ki mind xhosa, mind angol osztálytársaikkal. Ötből négy gyerek élte meg közülük a felnőtt kort, és sikeres felnőttként élte tovább életét: voltak, akik tanárok, bolti eladók, ácsok, festők, szakácsok vagy hivatalnokok lettek. A legtöbben Dél-Afrikában maradtak, de 17-en visszatértek Etiópiába. Többen megházasodtak és családot is alapítottak. Sandra Rowolt Shell kötete Bisho Jarsa életét is bemutatja, aki egy korábbi lovedale-i diákhoz, Frederick Sheepers tiszteleteshez ment feleségül. Lányuk, Dimbiti James Edward Alexander, ács felesége lett, ők lettek a dél-afrikai szabadságharcos veterán és akadémikus Neville Alexander szülei.
Az oromo árvák életének nagy része azonban homályos vagy szörnyű tragédiák közt zajlott. A visszatérők körében a halálozás különösen magas volt (33%). Sokan hagyták hátra önéletrajzukat a Lovedale-ben. Saját hangjukon írták le az egyéni megpróbáltatásaikat az elfogásuk, az eladásuk vagy a zálogba adásuk időpontjától, részletesen leírva azt is hogyan kerültek Oromóföldről Arábia partjaihoz. A megmaradt történeteket a szerző függelékben csatolta kötetéhez.
Shell nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megértsük, a gyermekek hogyan kerültek be az Indiai-óceán rabszolga-kereskedelmi rendszerébe, amely összekötötte a Kelet-Afrikát Arábiával, a Perzsa-öböllel és Indiával. Miután az atlanti-óceánon megszűnt a rabszolga-kereskedelem, az indiai-óceáni forgalom - a tiltások ellenére - a 20. század elejéig folytatódott. Az Osprey által megmentett gyermekek egy része (negyede) ugyan megmenekült, de szenvedéseik és történetük arra utal, hogy több ezer gyermek élt rabszolgaként és sokkal nagyobb nyomorban jóval a rabszolga-kereskedelem tiltása után is.
