1960. április 27-én Togo kikiáltotta függetlenségét, miután a Togóban élő népek által Lagúnák földjének, az európaiak által pedig Rabszolgapartnak nevezett területet a 16. század óta zsákmányolták ki az európai kereskedők. 1884-ben a németek ellenőrzése alá került, majd az első világháború után két részre osztották: Angol- és Francia-Togóra. 1956-ban Angol-Togóban a ghánai csatlakozásra szavaztak az emberek, így Togónak ezen része Ghánával együtt szabadult fel, míg a francia területek 1960-ban kiáltották ki függetlenségüket. Egy évvel később az első elnökválasztáson Sylvanus Olympio-t választották meg Togó első elnökének.

Nem sokkal később, 1961. április 27-én Sierra Leone lett független Nagy-Britanniától. Bár a térségbe először a portugálok érkeztek, ők adták az ország nevét is, a 18. századtól megerősödtek az angol érdekek. A kikötők kereskedelmi központokká nőttek, ahova az Amerikában felszabadított rabszolgák egy részét hozták vissza. Éppen ezért 1787-ben a sierra leone-i főváros, Freetown a hazatérő rabszolgáktól kapta a nevét. Mindezek ellenére a britek még a 19. században is folytatták az illegális rabszolga-kereskedelmet a gyarmaton. Freetown Afrika legnagyobb, illetve a világon a harmadik legnagyobb természetesen kialakult kikötője. Az 1950-es évektől Sierra Leoné-ben aktív pártélet indult be, az 1957-ben tartott első választásokon megválasztott elnök, Sir Milton Margai lett 1961-ben a független Sierra Leone első elnöke.

A legtöbb afrikai ország függetlenné válása után több évtizeddel, 1994-ben ugyanezen a napon tartották Dél-Afrikában az első szabad, nem faji alapú választásokat, ahol az ország elnökévé Nelson Mandelát választották. Ezzel véglegesen megszűnt az európai gyarmati időszak Afrikában (a hivatalos adatok szerint ez a dátum 1977 szokott lenni), és Dél-Afrikában véget ért az Apartheid-rendszer.