A dél-afrikai zenészeket, amennyiben Mandela mellett álltak ugyanúgy üldözte a dél-afrikai kormány, mint más politikai szereplőket. A Dél-afrikai Rádióban azonban mégis volt egy külön csatorna feketéknek, ez volt  a Radio Bantu. A zenét a kormányzat alapvetően a különböző etnikumok megosztására használta. A zuluk zulu zenét hallgattak, a sangánok sangánt, a szutuk szutut. De a zene utat talált magának a 80-as évek popzenéjében. Ez a zene nem volt lázadó és ellenálló, egyszerűen színes, otthonos és nem számítottak a rassz- vagy etnikumbeli különbségek, így mégis egyfajta "szemtelen" reakció volt a kormány "elkülönített fejlesztésére". Az amerikai popzenét dél-afrikai ízlésvilággal fűszerezett zenei műfajt, amit egyszerűen csak "rágógumi" zenének neveztek, a klasszikus, dél-afrikai zeneóriások - mint pl. a jazz-zenész, Hugh Masekela - élesen kritizálták. A popzene világa azonban embertömegeket mozgatott meg a koncerteken egységes nemzetté formálva a dél-afrikaiakat, mély üzeneteket küldve a sorok között.

Forrás: https://www.residentadvisor.net/features/3448

További infó: http://www.mahala.co.za/culture/a-peaceful-riot/