A nouakchott-i bíróság három mauritániai személyt ítélt távollétében 10-15 év börtönbüntetésre rabszolgatartás gyakorlása miatt. A szökésben levő vádlottak közül kettő 15 évre, a harmadik személy tíz évre szóló börtönbüntetést kapott. Az ítéletet hétfő este egy speciális bíróság hirdette ki a rabszolgaság elleni küzdelem részeként Nema városában, Nouakchott-tól 1000 km-re keletre. A három vádlottnak további 500 000 ouguiya MRU (13 000 USD) összegű bírságot szabtak ki egy haratini nő (korábbi rabszolgák leszármazottja) akarata ellenére történő kizsákmányolásáért. A nőt a szüleinek adták át, és a kár megtérítéseként meg kell kapnia a kínzóinak kiszabott bírságot.

Mauritánia volt a világ utolsó országa, ahol végül 1981-ben törölték el a rabszolgaság intézményét. Ennek ellenére több tízezer ember - elsősorban a haratini nevű etnikai kisebbségből vagy az afro-mauritániai csoportokból - továbbra is rabszolgaként: elrabolt munkásként, háztartási szolgaként vagy gyermekmenyasszonyként éli életét. A helyi jogi szervezetek szerint a népesség akár 20%-a is rabszolgává válhat élete során, és minden második haratini olyan gazdaságban vagy háznál kényszerül munkára, ahol nincs szabadsága, sem oktatás, sem fizetés.

A rabszolgaság intézményének hosszú története van az észak-afrikai sivatagi nemzet életében. Az arabul beszélő mórok évszázadok óta támadták meg az afrikai falvakat, és olyan merev kasztrendszer alakult ki, amely továbbra is fennáll a mai napig. Mauritánia olyan országgá vált, ahol a sötétebb bőrű lakosok a világosabb bőrűeket „uraiknak” nevezik, a rabszolga-státusz anyáról gyermekére száll, a rabszolgaság elleni aktivistákat pedig rendszeresen kínozzák és fogva tartják. A kormány sokáig nem tudott fellépni ez ellen, és tagadta, hogy a rabszolgaság létezik Mauritániában.

Az Initiative for the Resurgence of the Abolitionist Movement (IRA) és az SOS Slaves nevezetű szervezetek a 90-es évek óta küzdenek a rabszolgaság ellen. Több rabszolgát felszabadítottak, fizető munkahelyet teremtettek nekik és biztosították a rabszolgaságban élő gyermekek oktatását. Mindemellett jogi szempontból is komoly küzdelmet folytattak annak érdekében, hogy Mauritániában tényleg megszűnjön a rabszolgaság. Az Észak-Afrika és szubszaharai Afrika határán fekvő országban 2007 óta bünteti törvény a rabszolgatartást, 2015-től pedig az új törvények szerint „emberiség elleni bűncselekménynek” és „elidegeníthetetlennek” minősítették a rabszolgaság intézményét.

Seif Kousmate fotóriporter 2018-ban ritka betekintést nyújtott az évezredek óta rabszolgaként élő emberek tízezreinek életébe, egy hónapot töltött a jelenlegi és a volt rabszolgák fényképezésével és interjúival. Ott tartózkodása alatt a rendőrség letartóztatta, börtönbe vette és elkobozta memóriakártyáit, telefonját és laptopját. A bejegyzés képei  végül az idézett The Guardian-cikk illusztrációiként bejárták az egész világot.

Forrás: 

https://www.journalducameroun.com/en/mauritanian-court-sentences-three-people-over-slavery/

https://www.theguardian.com/global-development/2018/jun/08/the-unspeakable-truth-about-slavery-in-mauritania

Amikor jövő héten a 50MAWS (50 Million African Women Speak - 50 millió afrikai nő beszél) nevű kezdeményezés elindul Kigaliban, a nemek közötti egyenlőség csúcstalálkozóján, az online és telefonos alkalmazással elérhetővé válik 50 millió afrikai nő számára, hogy vállalkozásukat segítő szolgáltatásokkal és információkkal gazdagodva kapcsolatba kerüljenek egymással. A projekt egyik legfontosabb célja, hogy afrikai nők millióit gazdaságilag motiválja vállalkozások alapítására, azok növekedésére és bővítésére azáltal, hogy egyablakos ügyintézési pontot biztosít egyedi információs igényeikhez. A kezdeményezés tartalma online elérhető lesz, melyet a Kelet-afrikai Közösség (EAC), a Kelet- és Dél-Afrika Közös Piaca (COMESA) és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) üzemeltet.

A digitális platform lehetővé teszi a 38 afrikai országbeli nő számára, hogy információkat találjon működő vállalkozásokról, hozzáférjen a pénzügyi szolgáltatásokhoz, online üzleti lehetőségeket teremtsen és elérhessen olyan képzési forrásokat, melyek hozzájárulnak gazdasági képességük növeléséhez. A platformba ágyazott, közösségi hálózati funkciók révén a nők lehetőséget kapnak az egymástól való tanulásra, a mentorálásra, információk és ismeretek megosztására is.

Forrás: https://www.newtimes.co.rw/business/networking-initiative-connecting-50m-women-entrepreneurs-take-kigali

A visszaélésekről és a kizsákmányolásról szóló jelentések ellenére Spanyolországban a szezonális gazdálkodási lehetőségek továbbra is marokkói nők százát vonzzák évente az európai kontinensre. A napokban egyeztetett Marokkó Spanyolországgal annak lehetővé tétele érdekében, hogy Spanyolországban 16500 idénymunkás takarítson be gyümölcsöt (11000 visszatérő és 5500 új munkavállaló). A hatóságok javították a munkavállalás körülményeit és a folyamatirányítást, miután a nők több esetben szexuális zaklatást és kizsákmányolást tapasztaltak.

Forrás: https://www.moroccoworldnews.com/2019/11/287531/spanish-selection-moroccan-seasonal-workers/

Nem volt azonnal világos, ki ölte meg Almaas Elman-t, akit a barátok és a kollégák elkötelezett és fáradhatatlan segítőmunkásként jellemeztek. A szomáliai és kanadai állampolgárságú aktivistát szerdán lőtték le a szomáliai fővárosban, Mogadishuban. A rendőrség szerint ez egy újabb csapás a szomáliai diaszpóra erőfeszítései ellen, amelynek célja a hazatérés és az ország újjáépítésének segítése volt az évtizedes háború után. Hussein tábornok szerint Elman asszonyt egyetlen golyó ölte meg autójában a Halane komplexum előtt, mely a mogadishui nemzetközi repülőtérnél található, és amelyet gyakran használnak az afrikai uniós küldöttségek, valamint az ENSZ ügynökségeinek és nagykövetségeinek képviselői.

Sad Fadhaye, szabadúszó videós a Facebookon tette közzé, amint Elmannal volt az autóban, amikor a nő meghalt. Az eseményeket „támadásnak” tekintve Fadhaye azt mondta, hogy Elman „az ölemben halt meg”, és hozzátette: „Isten irgalmazzon neki.”

Elman asszony az emberjogi aktivisták prominens családjából származott, akiknek a tevékenysége a társadalmi igazságosságra, a nők jogaira és Szomália évtizedes háborúja által érintett gyermekek rehabilitációjára összpontosított. Almaas  Ali Ahmed Elman úttörő békeaktivista lánya volt, akit 1996-ban szintén lelőttek Mogadishuban. Az Amnesty International akkori nyilatkozatában kijelentette, hogy gyilkossága „kegyetlen üzenetet küldött a békét és normális életet vágyó szomáliaiaknak - senki sincs biztonságban."

Édesanyja, Fartuun Adan, az 1990-ben létrehozott Elman Peace Centre alapítója, amelynek célja a béke előmozdítása és az emberi jogok védelme Szomáliában. Almaas Elman Ilwad Elman, a 2019-es Nobel-békedíjra jelölt társadalmi aktivista, valamint a szomáliai fegyveres erők parancsnokának, Iman Elmannak a nővére is volt. A család a szomáliai polgárháború kitörése után az 1990-es évek elején menekült Kanadába, de 2010 elején visszatért, hogy segítse a nemzetépítési erőfeszítéseket.

Laetitia Bader, az Human Rights Watch afrikai részlegének vezető kutatója szerint Elman elkötelezetten és fáradhatatlanul támogatta a szomáliai szexuális erőszak számtalan túlélőjét. Elmondta, hogy „halála ismét emlékeztet bennünket a mogadishui polgári lakosság mindennapi életének nagyon is valódi veszélyeire. A kormánynak alaposan meg kell vizsgálnia az Almaas ellen elkövetett gyilkosságot, és el kell számoltatnia a felelősöket minden szomáliai állampolgár védelme érdekében. ”

Forrás: https://www.nytimes.com/2019/11/20/world/africa/almaas-elman-somalia.html

Koutammakou Togo északkeleti részén fekszik, a szomszédos Beninig terjed otthont adva a batammaribáknak, akiknek figyelemre méltó sár-toronyházait (Takienta) Togo szimbólumának tekintik. Ebben a tájban a természet szorosan kapcsolódik a társadalom rítusaihoz és hiedelmeihez. Az 50 000 hektáros terület kiemelkedik a tájból toronyházainak építészete miatt, amelyek sajátos társadalmi berendezkedést tükröznek: a termőföld és az erdő, valamint az emberek és a táj közötti kapcsolatok. Az épületek többsége két emelet magas, a magtárak pedig gömb alakúak, melyek egy hengeres alapon helyezkednek el. Néhány épület síktetős, mások kúpos, nádtetősek. Az épületek falvakat alkotnak, melyekben megtalálhatóak az ünnepi események számára fenntartott közterek, források, sziklák és a beavatási ünnepségek számára fenntartott területek is. 1990-től a terület az UNESCO Világörökség része.

Forrás: https://whc.unesco.org/en/list/1140/

2010 és 2018 között Togo mintegy 680 milliárd frankot fektetett be útjainak bővítésébe és korszerűsítésébe. Összességében több mint 800 km utat rehabilitáltak vagy építettek ez időszak alatt. További nagyprojektek között szerepel egy új terminálépítés a Gnassingbé Eyadéma Nemzetközi Repülőtéren és egy harmadik rakpart a Lomé Autonóm Kikötőben.

Az elmúlt napokban a togói kormány bejelentette, hogy a nigériai Dangote Industries ipari konglomerátummal együttműködésben a fővárosban, Lomé-ban foszfát- és cementüzemet terveznek létrehozni. A Dangote és a togói elnökség együttes nyilatkozata szerint Togo rendelkezésre bocsátja foszfátforrásait, míg a Dangote csoport hozzáférést biztosít az ammóniához és a nigériai piachoz. Togóban több mint 60 millió tonna foszfát van a talajban, de segítségre van szükség annak kinyeréséhez. Az 1997-es 2,7 millió tonnás csúcspontról a termelés 1,1 millió tonnára esett vissza 2002-ben, a könnyen hozzáférhető letétek kimerülése és az új bányákhoz szükséges források hiánya miatt. A Dangote évente mintegy 1 millió tonna foszfát kitermelését tervezi, amelyet egy új komplexumban fog feldolgozni Lagoszban (Nigériában), ezzel Nigéria a régió vezető műtrágya-előállítójává válhat.

Forrás: 

https://www.togofirst.com/en/investments/1911-4413-between-2010-and-2018-togo-spent-nearly-xof680-billion-on-road-projects

https://constructionreviewonline.com/2019/11/togo-to-set-up-multi-billion-phosphate-and-cement-plant-in-lome/

Míg az első világháború afrikai áldozatainak legtöbbje jelöletlen sírokban nyugszik, Malawiban, a volt gyarmati fővárosban, Zombában különleges emlékművel tisztelegnek a háború elesett hősei előtt. A brit hadsereg afrikai résztvevői számára ugyan több emlékművet is állítottak Kelet-Afrikában, azonban a Malawiban található alkotás a meggyilkolt brit parancsnokok és tisztek nevével kezdődik, melyet a helyi férfiak neveinek hosszú listája követ, minden katonának megadva a pontos nevét, rangját és számát. 

Az egykori Nyaszaföld helyi lakosai nagymértékben részt vettek az első világháborúban: 19000 afrikai fegyveres és 200000 hordár szolgálta a briteket - sokakat közülük fegyverrel kényszerítettek a szolgálatra. A németek ellen folytatott küzdelem során számos afrikai halt meg, a legtöbben a rossz körülmények között valamilyen betegségben vesztették el életüket. Nemcsak a kényszerszolgálat, hanem a britek elnyomásából fakadó más okok miatt végül 1915 januárjában John Chilembwe lelkész vezetésével egy felkelésre is sor került, melyet végül a britek könnyűszerrel levertek.

Forrás: https://www.theguardian.com/commentisfree/2019/nov/10/letters-not-all-africans-sacrifice-forgotten-first-world-war

Illegális marokkói kannabiszgyanta lefoglalása

Míg a kontinens északi országai vonakodnak engedélyezni az előállítást, délen a kannabisztermesztést, amelyet az észak-amerikai piacok liberalizációja irányít, a fejlődés mozgatórugójának tekintik. Lesotho lett a terület úttörője, mikor 2008-ban olyan jogszabályt fogadott el, amely lehetővé teszi a kannabisz termesztését, feldolgozását és exportját orvosi felhasználásra. Zimbabwében pedig még a dohánytermesztést is felváltotta a kender betörése a piacra. A kannabiszpiac azonban vonzza az illegális kereskedőket is, akik a melléktermékeket felvásárolva igyekeznek Európába juttatni a keresett árucikkeket elsősorban az észak-afrikai országokon keresztül. Észak-Amerika szerepe a kannabisztermesztés elterjedésében igen jelentős. Tavaly miután Kanadában a rekreációs marihuána használatát engedélyezték, egy tucat amerikai államban kaptak engedélyt a nyilvános forgalmazásra olyan társaságok, mint a Tilray, a Canopy Growth, a Supreme Cannabis, az Aphria és az Aurora Cannabis, melyek kedvezően hatottak az afrikai termesztésre. 

A növényből kivont molekulák gyógyászati ​​felhasználása szintén táplálja a őrületet. A THC (tetrahidrokannabinol), pszichotrop hatásaival és a CBD (kannabidiol), pihentető tulajdonságaival széles körben elismertek a fájdalom, az étvágytalanság, a migrén és az álmatlanság kezelésében kifejtett hatásukat illetően. Ráadásul a CDB egyre több kozmetikai és élelmiszeripari termékbe építették be.

Miután egyre több országban legalizálják az orvosi marihuána használatát a 2023-ra 150 milliárd dollárosra becsült piacból Afrika mintegy 7,1 milliárd dollárt "csíphet le" magának, melyből összesen 1 milliárd dollárt jelenthet Marokkó számára, mely jelenleg a világ legnagyobb kannabiszgyanta gyártója.

Forrás: https://www.theafricareport.com/19723/cannabis-an-african-green-gold-rush/

A mafé (vagy maafé) egy hagyományos pörkölt, amelyet elsősorban Szenegálban fogyasztanak. Ez az egyszerű mogyoró és paradicsom alapú pörkölt marhahúsból vagy bárányból készül, és rizzsel szokták tálalni. Az étel változatai más nyugat-afrikai és közép-afrikai országokban is megjelennek, ahol nkate vagy nkawan néven is ismert. Mivel Szenegál egyik fő exportcikke a földimogyoró, így több hagyományos ételüknek is fontos alapanyaga. Érdekes, hogy a földimogyoró alapvetően nem őshonos a kontinensen, először az 1560-as években hozták a növényt a számára kedvező klímára a spanyol és a portugál hajósok, amikor elkezdték felfedezni, majd gyarmatosítani az afrikai területeket. A szenegáli konyha, mivel iszlám országról van szó, jellemzően nem használ disznót vagy sertés származékot, legjellemzőbb fehérjeforrásai a hal, a csirke, a bárány vagy a marha. Köretként a rizs vagy a kuszkusz kerül a tányérra. A földimogyoró mellett még meghatározó alapanyag a szenegáli konyhában az édesburgonya, a lencse és a borsó.

Összetevők (6 személyre):

90 dkg kockára vágott bárányhús (vagy marha)
1 fej hagyma, apróra vágva
½ csésze krémes mogyoróvaj
5 evőkanál paradicsompaszta
4 db sárgarépa, hámozva és darabokra vágva
3 szál friss kakukkfű
2 babérlevél
2 evőkanál mogyoróolaj
só
fekete bors

Elkészítése:

Melegítsük fel az olajat egy nagy serpenyőben, adjuk hozzá a hagymát, és főzzük közepes lángon, amíg áttetsző színű nem lesz.
Adjuk hozzá a húst, és főzzük tovább, alkalmanként keverve, amíg minden oldalán enyhén megbarnul.
Egy kis tálban keverjük össze a földimogyoróvajat 1–1,5 csésze hideg vízzel, és öntsük rá a húsra.
Hígítsuk fel a paradicsompürét 2 csésze forró vízzel, és öntsük rá a pörköltre. Keverjük el jól.
Adjuk hozzá a fennmaradó hozzávalókat és alacsony lángon főzzük tovább lefedve, alkalmanként keverve kb. 1 órán keresztül, vagy amíg a hús meg nem puhul.
Távolítsuk el a kakukkfű gallyait és a babérleveleket. Tálaljuk forrón rizssel.

Forrás: https://www.196flavors.com/senegal-mafe/#comments

Bár a tunéziai Îles des Chiens (Kutyák szigete) egy kicsit még északabbra található, a szárazföldi területen levő legészakibb pontot egy emlékmű jelöli a Ras ben Sakka (magyarul: Ben Sakka-fok) néven ismert területen, mely szintén Tunézia északi részén található, az Angela-foktól a Földközi-tengerig terjed, Bizerte városától 15 km-re és a Világörökség részét képező Ichkeul-tótól 22 km-re fekszik. Szintén Tunéziában található a Ras al-Abyad (magyarul: Fehér-fok; vagy a francia Cap Blanc elnevezésből Blanc-fok) nevű terület, melyet sokszor - tévesen - Afrika északi csúcsaként is emlegetnek. Ras ben Sakka és Ras al-Abyad mindössze 950 m távolságra fekszik egymástól, viszont Ras ben Sakka 30 méterrel északabbra található, mint a Ras al-Abyad.

Ras ben Sakka

Ras al-Abyad