Szaúd-Arábia, Irán és Irak mellett a legnagyobb datolyaexportőrök: Algéria, Marokkó, Tunézia, Egyiptom és Szudán. Ezekben az országokban azonban nemcsak a datolya exportálása a közös jellemvonás, hanem a vallási háttér is. Az iszlám szent könyvében, a Koránban a datolya mint növény és gyümölcs egyaránt több alkalommal szerepel, magát a növényt hol az élet fájaként, hol pedig az áldott faként nevezi meg. A datolyapálma ugyanis minden részében hasznos növénynek bizonyul ezeken a területeken: levelei árnyékot biztosítanak a sivatagi napsütésben, védelmet adnak a széltől, leveleivel házakat fedtek, vagy épp használati tárgyakat (kosarakat, kalapokat, szőnyegeket) fontak belőlük. A növény ezen tulajdonságait nemcsak az iszlám hagyományból, de a keresztény szentek (pl. Remete Szent Pál) életéből is megismerhetjük. 

A növény leghasznosabb része a gyümölcse, melyet frissen és szárítva is fogyasztanak. Szárított formában könnyen szállíthatóvá vált az utazók számára, mivel kis helyigényű, magas kalóriatartalmú, hosszan elálló étel, így hamar nagy népszerűségre tett szert. A datolyában található magnézium, kálium, vas, élelmi rost, kalcium, mangán, réz, különféle aminosavak, folsav, valamint foszfor, a vitaminok közül az A1-, B1-, B2-, B3-, B5-vitamin, mindehhez még zsír-, koleszterin- és nátriummentes. Használata gyógyszerként is ismert: kifejezetten jótékonyan hat a bélflórára, fájdalomcsillapító hatása van, segít az idegrendszer épségének megóvásában, magas vastartalmának köszönhetően pedig csökkenti a vashiányt.

A datolya 200 napos érési szakaszát több részre szokták felosztani:

- kimri: magas sav- és víztartalmú, de még alacsony cukortartalmú, egyhónapos gyümölcs;

- khalal: az első érett állapot, sárgás színű gyümölccsel;

- rutab: magasabb cukor és alacsonyabb víztartalommal rendelkezik;

- tamr: a nálunk is leginkább ismert formája, édes, nagyon alacsony víztartalmú, „aszalt” gyümölcs.